A Magyar Nemzeti Galéria ezekben a hónapokban egy gyönyörű (tényleg, lehet vitatkozni) kiállítással emlékezik meg Rippl-Rónai József és a modern francia szobrászat (festészet, iparművészet) egyik legnagyobb alakja, Aristide Maillol barátságáról. Mi most csak egy apró epizódot elevenítünk fel: amikor az első világháború kitörése Rippl-Rónait és családját Franciaországban érte, a francia barátok minden követ megmozgattak, hogy kimentsék az „osztrák kémet” a fogolytáborból. Minden szándéka ellenére a legkevésbé Maillol tudott segíteni, akinek éppen elég volt a számláján akkoriban: nevezetesen Harry Kessler gróf, „a vörös gróf”, „az utolsó európai”.
1914 nyarán minden olyan állampolgár bajba került, aki a világháború kitörésekor éppen egy ellenséges ország területén tartózkodott. Így járt Rippl-Rónai József is, aki feleségével fogadott lányuk családját ment meglátogatni Franciaországba – a többit a festő életrajzából ismerjük. Mindenesetre ekkor találkozott utoljára Rippl-Rónai és Maillol, sok év után, hiszen ekkor már a magyar művész Kaposváron élt. Szorult helyzetén a Nabis több tagja is próbált segíteni, Maurice Denis, Pierre Bonnard, Édouard Vuillard is közbenjárt Rippl-Rónai kiszabadítása érdekében. Éppen a legjobb barátnak, Maillolnak volt a legkevesebb esélye arra, hogy a festőt kijuttassa Franciaországból, Kessler gróf barátsága ugyanis őt magát is bajba sodorta.
A dúsgazdag német és angol felmenőkkel rendelkező Harry Kessler Párizsban született 1868-ban. Iskoláit nagyrészt Németországban végezte, dolgozott művészeti folyóiratnak, rendezett kiállításokat a weimari művészeti múzeumnak. Ugyanitt bibliofil könyvek kiadásába kezdett 1904-ben, de támogatott modern színházi előadásokat és operabemutatókat is, dolgozott a Brücke művészcsoporttal, szoros barátságot ápolt Nietzschével, Munch festette meg portréját. Kiadója, a Cranach Press elsősorban fametszetekkel illusztrált klasszikusokat adott ki. A világháború idején a német diplomácia szolgálatában állt, elsősorban Bernben működött, a háború után Varsóban látott el diplomáciai feladatokat. A húszas években újságíróként és aktív politikusként is a Weimari Köztársaság fennmaradásáért munkálkodott, a nácik hatalomra jutása után Mallorcán és Franciaországban telepedett le, Lyonban hunyt el 1937-ben.
Maillol 1905-ben ismerkedett meg Kesslerrel, Rodin közvetítésével, attól kezdve ő lett Maillol legfontosabb támogatója és gyűjtője. A művész a szobrai mellett a rajzait is megmutatta Kesslernek, a vázlatok rögtön elindították az ekkoriban elsősorban könyvkiadással foglalkozó gróf fantáziáját. Alig néhány nappal azután, hogy megismerkedtek, Kessler elhívta Maillolt Londonba, hogy a British Múzeumban tanulmányozzák a különböző nyomdatechnikával készült lapokat. A művész 1910-ben készítette el Vergilius Eclogáinak fametszetes illusztrációit Kessler megrendelésére. Mivel a legjobb minőségű papírt szerette használni a munkájához, unokaöccse, Gaspard a Párizs közeli Montvalban egy kis papírgyárat is létrehozott ennek érdekében. Képzelhetjük a háború gerjesztette indulatokat: egy művész és patrónusa kapcsolata olyan haragot vált ki az emberekből (hogy Kesslert kémnek tekintették, az nyilvánvaló, de hogy Maillolt is…), hogy egyszerűen felgyújtották a gyárat. (Az üzem újjáépült a háború után, itt készültek el 1927-ben a Vergilius-lapok, amelyeket az angol Eric Gill metszett fába Maillol rajzai nyomán.)
Ezért nem állt módjában Maillolnak akkoriban a magyar barátját segíteni, de szerencsére nem is volt rá szükség, Rippl-Rónai épségben elhagyhatta Franciaországot…
Fotó: Harry Kessler
Aristide Maillol: Női profi, 1890
