Értesültünk róla, hogy jegyet a Mamma Mia! előadásra már csak 2015-re árulnak, ebből pedig két dolog következik: sokan mennének Szegedre, de kell nekik valami alternatív program, hiszen az előadásról lemaradtak, a másik pedig hogy sokan mennek, és biztos nem árt egy napközbeni program a Dóm térhez közel. Az ajánlat egyértelmű: irány a REÖK-palota!

Az épület maga is impozáns, hiszen a mindössze 35 évig élt Magyar Ede szecessziós épülete Gaudi és a magyar népművészet édes gyermeke, ám ezúttal kiállításokat ajánlunk benne, melyek a Szegedi Szabadtéri Játékok végéig, sőt, szeptember elejéig láthatók, ráadásul mindkettő a civil kurázsi dicséretes megnyilvánulása.

Az egyik egy Hommage kiállítás Anna Margitról, csodaszép válogatás a korai és a legkésőbbi képekkel, melyeket a művész fia, Péter Vladimír ötvösművész őriz. A válogatás a szentendrei galériás, Erdész László munkája, aki a kiállított 24 művel igyekezett teljes képet nyújtani az életműről, a Chagall-ihletésű lírai expresszív, és a későbbi groteszk témákkal, art brut képekkel. Anna Margit életében annyi tragédiát ért meg, amennyi tíz embernek is sok lett volna, a művészet menekülést és kitárulkozást is jelentett számára, a giccs határán egyensúlyozó népi motívumokat a démonok, ördögök, csontvázak váltották fel, a vidám sorminták helyére a háború és a zsidóság jelképei kerültek. A borzalom ennyire erős hatású ábrázolásai mellett is rendkívül szerethető Anna Margit művészete, mert zavarba ejtően őszinte és mélyen emberi.

Két emeleten kapott helyet Szeged egyik legismertebb műgyűjtője, a köztiszteletben álló mérnök-tanárból műkereskedővé lett Varsányi Zoltán gyűjteményének kortárs válogatása. A vásárhelyiekkel induló, majd a neves modernistákon át (a sor Vaszarytól Bálintig tart) a kortársakig jutó Varsányi Zoltán a mai gyűjtőtársadalom szürke eminenciása, nem vesz és nem ad el tízmilliókért, százmilliókért, de mindig akad nála megcsodálható Tornyai, talán a legszebb Miháltz, ami magánkézben van, egy csodás kollekció Frank Frigyestől, nem beszélve Szeged legendás festő-tanáráról, a méltatlanul elfeledett Vinkler Lászlóról. A REÖK-palota kiállításán ezúttal a gyűjtemény kortárs művei jelennek meg, külön termet kapott Kopasz Tamás, Fehér László, Schéner Mihály, Kéri László (a nagy kedvencek), szobrok Mata Attilától, Szabó Tamástól, egy-egy mű Váli Dezsőtől, Szurcsik Józseftől, Verebics Katalintól – de ez csak a töredéke az egésznek, ízelítő egy „falusi tanító” (ahogy Varsányi Zoltán nevezi magát) négy évtized alatt összeállított gyűjteményéből.

Akinek van jegye a Szegedi Szabadtéri Játékok bármelyik előadására, az ingyen tekintheti meg a kiállításokat, mert ahogy a költő mondja: The Winner Takes It All!