Talán még pontosabban méri ki a „régi” és a „mai”, a „hazai” és a „külföldi”, a „helyi” és a „vendég” művészek részvételét az idei Art Capital, mint ahogyan tavaly tette. Bizonyára nem véletlenül, hiszen központi témája ezúttal az OTTHON, és mert az előző alkalom tapasztalatával már tudható, miért jön a látogató és mire ugrik a szakma. A kiállítások egy része már megnyílt, a programok java még csak most következik Szentendrén.

Nehéz meghatározni az Art Capital műfaját: inkább valamifajta összművészeti biennálénak tekinthetnénk, bár ehhez egy évet illene kihagyni (a tavalyi nulladik után az idei az első), de még ki tudja, hátha képtelenség pénzzel és energiával bírni, minden évben ennyi programot megszervezni, ennyi művet és művészt vendégül látni, és végül mégis szó szerint vehető biennále lesz belőle.

Nyilván vezetői döntés, hogy a rendezvény középpontjában a MűvészetMalom két nagy nemzetközi kiállítása (MIG21 – Migráció a kortárs művészetben és Bomlasztó képzelet – A Robert Runták-gyűjtemény) áll, bizonyára ezek nagyobb kurátori fogások, mint magyar kortárs művészeket felkérni vagy a szentendrei gyűjteményekből válogatni, és tavaly is ezek a válogatások hozták a legnagyobb szakmai visszhangot a fesztiválnak. Más tekintetben viszont éppen a szentendrei művészet történetének alakjai és korszakai lehetnek érdekesek – a helyiek és a kortárs művészet iránt kevésbé érdeklődők számára. Nem érdemli meg, hogy háttérbe szoruljon a Fényképek a fiókok mélyéről – Szentendrei művészek, tárlatok, események című kiállítás, hiszen sosem látott életképek kerültek elő Czóbelről, Barcsayról, a Régi Művésztelep és a Vajda Lajos Stúdió fénykorából. Egy 1935-ös Korniss-műre épül a Lét-szekvenciák című válogatás, amelyben szintén szentendrei kötődésű klasszikus és mai művészek munkái láthatók, amelyek a programsorozat fő témájához, az otthonhoz köthetők.

A szlovén kurátorok által összeállított MIG21 egy abszolút mai témát dolgoz fel kortárs művészekkel, ám világossá válik, hogy a világpolitika napról-napra való alakulása folytán már egy bő évtizeddel ezelőtt készült sorozat (az orosz AES+F csoport fotói, amelyeken a világ különböző emblematikus helyszíneit, mint a római Szent Péter tér, a moszkvai Vörös tér vagy a Notre Dame, iszlám központtá alakítják át) is átértelmeződik: a sorozat nagy része még a New York-i ikertornyok megtámadása előtt született, a migrációs válság pedig még ezt is évek múlva követte. Bon mot volt akkor, ma pedig már világszerte létező félelmeket (paranoid reflexeket) ábrázoló művek.

Bakos Tamás története bejárta a sajtót hónapokkal ezelőtt: egy magának festegető hajléktalan, akit felfedezett a bécsi művészvilág. Az alaphelyzet kétségtelenül forgatókönyvíróért és rendezőért kiált, de nagy kérdés, hogy mikor értékelhető pusztán művészként, megállják-e a helyüket a művek a szívfacsaró, de immár happy enddel végződő történet nélkül. A Barcsay Múzeumban rendezett kiállítás az első magyarországi bemutatkozása Bakosnak, aki a láthatóan rendezetté vált életkörülményei ellenére sem veszített a lendületéből, mindenesetre a korábbi bécsi kiállításokhoz képest a képek többsége mára paszpartut, védőüveget és keretet kapott, ami alapvetően átértékeli az egész életművet.

Az Art Capital még arra is jó alkalom, hogy a szentendrei múzeumok legkülönlegesebb terei is feladatot kapjanak: Bukta Imre Mezőszemerei ikertornyai a kapirgáló tyúkokkal például a Kovács Margit Múzeum udvarán kaptak helyet. A Ferenczy Múzeum épületének minden szeglete megtelt, többek között a vajdasági író, Tolnai Ottó grafikáival vagy a Franciaországban alkotott François Fiedler festményeivel. Az irodalmi és a múzeumpedagógia programok mellé idén a helyi gasztronómia is támogatja az eseményt, tehát Szentendre teljes mellszélességgel az Art Capital mellett áll.

A kiállítások többsége október végéig látható, de a programsorozat csak szeptember 24-ig tart, tehát nem érdemes sokáig halasztani a szentendrei kirándulást.