Andrássy Katinka, a „vörös grófnő” a Kádár-kor egyik „bezzeg” figurája volt: az arisztokrata, aki szerette a rendszert és akit a rendszer is szeretett. Az 1985-ben elhunyt szépséges Károlyiné kultusza egy kicsit halványodott a rendszerváltás után, majd mostanra újjáéledt: önéletrajza alapvető irodalom az 1945 előtt társadalomtörténet kutatói és kedvelői számára, pláne hogy tárgyi nyomai a szétzúzott történelmi arisztokráciának alig maradtak. Mindennek igazi jelképe ma Tiszadob. 

Szomorú szabolcsi falvakon vezet az út egy parkolóig, ahonnan pár lépés után néhány omladozó földszintes (valaha gazdasági) épület és terebélyes fa mögül előbukkan a Loire mentére is méltó Andrássy-kastély. A virágkorát és berendezését már korábban elvesztett épületbe 1950-ben költözött fiú nevelőotthon, amelyet a rendszerváltást követően kiköltöztettek a faluba, hogy rekonstruálni lehessen az idősebb és ifjabb Andrássy Gyula, Andrássy Tivadar és lányai egykori (egyik, de talán legfontosabb) otthonát.

A probléma itt kezdődik, ugyanis 1918 novemberében a kastélyt kifosztották, a berendezést és a könyvtárat elhordták vagy megsemmisítették, vagyis a rekonstrukció csak nyomokban oldható meg: az épület (kívül) és kert lényegében egyezik az eredetivel, amely 1890 körül készült el, de a szobák, termek tagolását, a lépcsőházat alaposan áttervezték, az enteriőrökről és a berendezésről nem is beszélve.

Az idősebb Andrássy Gyula által megálmodott, a naptárhoz igazított építészeti tervből (12 torony, 52 szoba, 365 ablak) csak a tornyok száma igazolható ma, a szobákat kicsit átszabták, új terek nyíltak új ajtókkal. Alig néhány eredeti bútor látható most, de az eredetit érzékeltetendő jó néhány berendezi tárgy idekerült Andrássy Katinka máshol használt bútorai közül, és az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteménye is hozzájárult a kor felidézéséhez. Mivel a kastély ma nem csak kiállítótér, hanem rendezvényközpont is, folyamatosan belefuthatunk modern, de legalább puritán bútorokba. A három réteg keveredik a Rippl-Rónai-ebédlőben: a budai rakparti Andrássy-palotából 1910 körül idetelepített berendezésből alig maradt meg valami (tudjuk, hogy magángyűjteményekben is akadnak tárgyak), a plafon üvegablaka például teljesen új, de a „fekete” ebédlő (a tér nagyobbik része) már nem is utánozza az eredetit – hiszen itt ma esküvőket is tartanak. (A Róth Miksa-féle üvegablak a terem végében úgy menekült meg, hogy miközben az ebédlőt a fiúotthon tornateremnek használta, az ablak elé dróthálót helyeztek, felfogni a labdákat.) A gusztusosan elhelyezett Herendi szervizen nem csodálkozik senki – kivéve ha tudja, hogy Rippl-Rónai Zsolnayéknál készíttette el az étkészletet!

A toronyszoba, ami egykor Andrássy Katinkáé volt, ma ugyanazt a kilátást nyújtja, amelyet a vezetésen (csak így látogatható!) sokszor megidézett grófnő is megírt, de muszáj is kinézni az ablakon a csodálatosan rendben tartott franciakertre, a szobában ugyanis néhány mai szék található csupán.

A Nyíregyházán és vonzáskörzetében nyaralók számára nyilvánvaló program, ezt a teli parkoló is igazolja, mi is melegen ajánljuk a kedves olvasónak, hiszen még a felújítás után is éveket kellett várni a megnyitásra. Egy darabig ugyanis a fenntartó kiléte és szándéka is kérdéses volt, de mára úgy tűnik, megoldották: néhol a legkiválóbb esküvői fotóhelyszínként reklámozzák…