Elvesztegetett idő – ez a címe a szentendrei Art Capital összművészeti fesztivál központi kiállításának, és ha a helyszínre tekintünk, a cím rendben is van: vagy két évtizede épül-készül ez a városi kiállítótér, de még mindig nincs kész, még mindig nem látni, hogyan fog is kinézni a rekonstrukció után. Az északi szárny még csak-csak rendben van, de a középső és a déli folyamatosan építés alatt áll. Öröm az ürömben, hogy így legalább minden további nélkül át lehetett pakolni a falakat egy ilyen, többféle médiumot felvonultató csoportos tárlathoz.

Néhány hónapja a Ferenczy Múzeum „nagy öregjei” (Mazányi Judit, Tóth Antal, Novotny Tihamér) beszélgettek ugyanitt a hőskorról és arról, hogy mennyire nem gondolták már akkor sem, hogy a politikai indíttatásból született kismúzeumi rendszer ésszerű és fenntartható. A tömegével érkező hagyatékok helyett egy válogatott, minőségi, kisebb méretű anyagot kellett volna összeszedni és ehhez felépíteni egy (és csak egy) korszerű múzeumépületet. A belvárosban, a legjobb helyen található malomépület tulajdonképpen pótolhatta volna a hiányt (bár a kismúzeumok sorsát nem oldotta volna meg) azzal, hogy mégiscsak létrejön egy nagyobb tér, méltó helyszín a fontosabb kiállításoknak. A megyei múzeumi rendszer megszűnésével a két intézmény (a kismúzeumokat is tömörítő Ferenczy Múzeum és a MűvészetMalom) végül egy kézbe került, a városéba és tényleg sorban nyíltak a kiállítások, de a most már tényleg korszerű portál és a romantikus udvar mellett az embernek mindig az volt az érzése, hogy egy építkezés közepébe csöppent.

Az augusztus végén indult és október közepéig tartó Art Capital erre az intézményrendszerre épül, az egészet belakja, a Malom épületét át is rendezte, a központi, hazai és nemzetközi nagy nevekkel (Bukta Imrétől Andreas Fogarasin át Bill Violáig) kiállítás címe pedig egy kicsit szimbolizálja az egészet: az elvesztegetett vagy lelassult időt, hogy maradt-e valami a városi mítoszokból vagy éppen elmúlt az idővel. A kiállítóterek megteltek művészettel, a kulturális intézmények irodalommal és zenével, de a város alszik, mondják a helybéliek. Diákcsoportok térnek be az Ámos Imre – Anna Margit Múzeum kertjébe, de nem mennek fel az emeletre megnézni az Utolsó ítélet kiállítást, Anna Margit késői munkáinak válogatását, csak egy papírt tolnak az alkalmazott elé, hogy aláírásával igazolja: jártak ott.

Hogy be lehet-e terelni bárkit a kolozsvári Ecsetgyár legújabb műveinek, Asztalos Zsolt átalakított régiségeinek vagy Marina Abramovic videómunkájának megtekintésére, aki nem része a szakmának, nem tájékozott a kortárs művészetben, az nagy kérdés. Ezek a művészek ráadásul nem tartoznak a város mítoszai közé, ahogy Anna Margit igen, de már ef Zámbó István és feLugossy László is. A projekt által megmozgatott alkotók és előadók számát és személyét tekintve, a honlap és az alkalmi magazin láttán úgy tűnik, az Art Capital szervezői erőn felül teljesítettek, a feltételezhető anyagi fedezet mellett a kapott minőség egészen lenyűgöző. Bárhogy is alakul, bármilyen számok is születnek a fesztivál zárása után, a projekt megérdemli a türelmet – hiszen ez még mindig csak a nulladik…

(Utóirat: Az Elvesztegetett idő felirat a megnyitóra természetesen elkészült a MűvészetMalom ablakaiban.)

Előzetesünk az Art Capitalról