Nemcsak a gipsz szobormásolatokat és a Salgó polcokat számolták fel a Szépművészeti Múzeum kísérteties, hetven éve zárva tartott Román Csarnokában, de a talajt is, hiszen alatta jelenleg egy raktárszint épül. A tér hangulata nem lehet sokkal békésebb, mint 1945 februárjában, amikor azt a bizonyos döglött lovat eltávolították onnan.
Új gyermekfoglalkoztató (is) készül a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója során, egyelőre azonban csak a sajtó képviselőit engedték be az építési területre, amely a teljes épület 40 százalékát teszi ki. A többi térben, teljesen elzárva műtárgyak sokasága pihen, a raktárkészlet azon darabjai, amelyek nem szerepelnek a párizsi Musée du Luxembourg vagy a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán.
Nem a Román Csarnok lesz az egyetlen olyan tér, amelyik hosszú idő után újra látogatókat fogad és visszanyeri eredeti funkcióját (azaz kiállítótérként működik), hanem a reneszánsz stílusú Michelangelo terem is, amelyik eddig begalériázva a pénzügyi munkatársak irodáját fogadta be.
Már csak az emlékeinkre támaszkodhatunk, ha megpróbáljuk felidézni azt az épületrészt, ahol egy szinttel a föld alatt eddig iskolás csoportok antik görög cserépedényeket „rekonstruáltak”, vagyis a múzeumpedagógiai foglalkozásoknak egy részének helyet adó területet, szemben az adattár irodáit – itt most tégláig lekapart falakat, a mennyezeten a közművek csöveit, drótjait látjuk. Mindez átalakul kiállítótérré, étteremmé és kávézóvá.
Nagyjából a félidejéhez közelít a rekonstrukció, ez a legrosszabb állapot, hiszen a rend már felborult, a készből pedig még nem látszik semmi. A szálló porban mindössze annyi látszik, hogy a Román Csarnok minden állapotában lenyűgöző, a város legizgalmasabb múzeumi tere!
