Miért szeretjük az ötvenes- kora hatvanas évek iparművészeti tárgyait és miért nem az ugyanekkor készült képzőművészeti alkotások többségét? Mert míg a formatervezés nagyjából megúszta a szocreált, és ügyesen átmenthetők voltak a legjobb art deco hagyományok a húszas-harmincas évekből, addig a festészetben, szobrászatban komoly törést okozott az 1945 utáni másfél évtized kötelező realizmusa és absztraktellenessége. Ugyan a más tervezőket is felvonultató Breuer újra itthon kiállítás zömében a két világháború közötti, Bauhaus-hatású iparművészet magyarországi példáit mutatja be, mégis lehet tanulsága, hogy a késő hatvanas évektől megjelenő és idővel egyre silányodó tömegbútorokig milyen sokáig és milyen makacsul tartotta magát a fénykor modernizmusa.

Egyetlen asztal a rekonstrukció miatt alig három hét múlva záró Iparművészeti Múzeum kiállításának (kurátorok: Hotányi Éva, Dévényi Tamás, Ritoók Pál) apropója, amelyet Breuer Marcell a saját New York-i irodája számára tervezett és tavaly az MNB Értéktár Programjának köszönhetően került a múzeumba. Bár a valóban világhírű tervező életműve egy önálló kiállítást is megért volna (ez persze komolyabb költséggel járna, hiszen az anyag tetemes részét külföldről kellene hozni), kiváló ötlet volt közös tárlatot rendezni a kortársak (Molnár Farkas, Fischer József, Bierbauer Virgil, Kozma Lajos, Kaesz Gyula, Kovács Zsuzsa és Wágner László) munkáival – ez az anyag a világ bármelyik komoly iparművészeti vagy dizájn múzeumában megállná a helyét. Mivel Breuer gránitasztala irodabútor, azért a többiektől is irodát, méghozzá – ahol volt rá mód – a sajátját rekonstruálták, íróasztallal, irodaszékkel, szekrénnyel, néhol társalgóval, az asztalokon, polcokon kerámiák, lámpák a kornak és stílusnak megfelelően, a könyvszekrényben a Tér és Forma bekötött példányai – életszerűen, élethűen és nagy-nagyon szerethetően.

A falon fotók, életrajzok segítik a tájékozódást az egyes életműveken belül, hiszen az épületek, a mindenben eredeti, de mára megsemmisült enteriőrök csak így hozhatók be a múzeum falai közé. Ami pedig a pazar válogatáson felül még a kurátorok kreativitását dicséri, az íróasztalokról elvehető a tervezők névjegye, bár nem tudni, hogy a grafikai terv az eredeti vagy mai, és sajnos reménytelen, hogy a lakásunk berendezését Kaesz Gyulával terveztessük, de az illúzió hibátlanra sikerült.