Néhány órán belül eldől, hogy Vincent van Gogh Táj viharos ég alatt című festménye eléri-e az 50-70 millió dolláros becsértékét New Yorkban, a Sotheby’s árverésén, vagy esetleg túl is szárnyalja ezt az összeget. Hogy mi közünk hozzá? Annyi, hogy akár a miénk, egy magyar közgyűjteményé is lehetett volna, de nem lett. Egy rövid gondolat az Értéktár-problematika témájában.
Mikor szórja a pénzt egy állam? Ha műtárgyat vesz vagy ha elengedi? Melyik döntés a hűtlen kezelés? Melyik szolgálja a köz érdekeit és mikor tekinthető pusztán néhány ember sok pénzzel való kitömésének?
Nemes Marcell nagyszerű ízlésű és felkészült gyűjtő volt, de rettenetes üzletember. Úgy volt mindene, hogy nem volt semmije: pazar, Európában is párját ritkító gyűjteménye mellett fűnek-fának tartozott, ezért időnként kénytelen volt „megszabadulni” a műtárgyaitól. 1910-ben kiállította gyűjteményét a Szépművészeti Múzeumban, az egész város tudta, hogy tárgyal az eladásról, végül a múzeum nem vásárolt belőle, az anyagot 1913-ban Párizsban elárverezték. Volt benne négy Manet, hat Renoir és Cézanne, tizenegy Courbet, két van Gogh. A világ minden pontjáról érkeztek gyűjtők, a gyűjtemény teljesen szétesett, sok-sok pénzért, jóval többért, mint amennyiért a Szépművészeti Múzeum megvásárolhatta volna. Ma ott lógnak a művek az Ermitázsban, a MoMÁ-ban és a Metropolitan Múzeumban New Yorkban, a Los Angeles-i Gettyben, a müncheni Neue Pinakothekban, svájci magán- és közgyűjteményekben. Van Gogh tájképe pedig jelenleg a piacon várja az új tulajdonost.
Nyilván nem lehet mindent megvásárolni, ami eladó, mérlegelni kell, választani. A vásárlások sokszor vitathatók, de a nem vásárlások is rossz döntéseket jelenthetnek. Vannak történelmi pillanatok és eljátszott helyzetek, lehetőségek, amelyek soha többé nem térnek vissza.
És még egy gondolat a végére: ha a jelenlegi védettségi szabályok hatályosak lettek volna száz évvel ezelőtt, akkor nincs a Hatvany-, a Herzog-, a Nemes-, a Kohner-gyűjtemény, hiszen abban a pillanatban, amint egy Párizsban vásárolt Renoir megérkezne Budapestre, azonnal védetté válna. Ki hozott volna ide bármit, hogy foglyul ejtsék?
(A sok-sok elszalasztott lehetőségről és a hajdan volt rövid csodákról szól Molnos Péter minap megjelent, Aranykorok romjain című kötete.)
Illusztráció: Sotheby's
