A múzeumi rendszer sajátos, kategóriákba nehezen besorolható kezdeményezéseit, a múzeumdefiníció határait feszegető intézményeket hívja példának a folyóirat 101. lapszáma, hogy bemutassa a vadmúzeumok hazai és nemzetközi gyakorlatát.

Az emlékév alkalmából született dupla, 99–100. lapszám muzeológiai, művészettörténeti és örökségvédelmi szempontok szerint tárgyalja a vészkorszak emlékezetét.

Keményfi Róbert Prológusa vezeti fel a szám központi témáját. Kelbert Krisztina az anya-lány szerepek sajátosságait vázolja fel egy, a Savaria Múzeumban őrzött családi hagyaték feldolgozásával. Toronyi Zsuzsanna a holokauszt múzeumi ábrázolásának és gyűjtésének problémáit veti fel írásában, Fenyves Katalin a népirtás fotódokumentumainak lehetséges megközelítési módjait veszi sorra. Basics Beatrix Kaufmann Izidor zsinagógaképeit mutatja be, Berényi Marianna a kolozsvári zsidóság emlékezetére létrejött Muzeonról ír. Véri Dániel két, az Európai Iskolához tartozó művész (Martyn Ferenc és Bálint Endre) holokausztmappáját mutatja be. Varga Krisztina Romani Roséval, a heidelbergi Német Szintik és Romák Dokumentációs és Kulturális Központjának vezetőjével készített interjút. Lénárt András a Szemtanúk című kiállítást és az ebből készült albumot ismerteti, Farkas Zsuzsa Kinszki Imrére, a munkaszolgálatban elhunyt fotóművészre emlékezik. Szabó Alexandra a DEGOB-jegyzőkönyvek alapján a Magyar Zsidó Múzeumban készült kiállítás koncepcióját mutatja be. Szűcs Tamás a közelmúltban az UNESCO listájára felvett zsidó világörökségi helyszíneket viszi sorra.

A lapszámban kapott helyet a MúzeumCafé idei díjazottjával, Varga Benedekkel, az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatójával készült interjú (Berényi Marianna és Gréczi Emőke), valamint a főszerkesztői laudáció, amely a díjátadás alkalmával hangzott el a SOM-ban.

A Híreket Magyar Katalin állította össze, a portréfotót Szilágyi Lenke készítette. A lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

A városegyesítés 150. évfordulóját köszönti tanulmányokkal, elemzésekkel, visszatekintésekkel a MúzeumCafé most megjelent, 98. lapszáma.

A Vigadóban megrendezett Sosemvolt Budapest című kiállítás koncepcióját Kovács Dániel kurátor (Magyar Építészeti Múzeum) mutatja be, Vámos Gabriella a budavári Arany Sas Patikamúzeum alapításának körülményeit idézi fel. Fejős Zoltán tanulmányában a Váci utcai kalapszalonját New Yorkba átköltöztető Róth Margit pályáját ismerteti. Berényi Marianna a fővárosi kerületek helytörténeti gyűjteményeit mérte fel, Lépold Zsanett és Hajnal Márton a Budapesti Történeti Múzeum két évfordulós kiállításának (1973 és 2023) összehasonlítását végezte el. Basics Beatrix írásában a városháza épületek történetén halad végig, Gréczi Emőke a BTM-ben 1970–71-ben elvégzett művelődésszociológiai felmérés körülményeit és eredményeit vázolja. Balla Loránd a Kiscelli Múzeumban készülő, a Petőfi Csarnok történetét feldolgozó kiállítás háttérkutatásaiba avatja be az olvasót, Keszeg Anna az ugyancsak a kiscelli templomtérben megrendezett Divat & Város című kiállítást értékeli, Karácsony Ágnes az intézmény igazgatójával, Perényi Roland történésszel készített interjút. Juhász Sándor egy kevésbé ismert Lendvay utcai magángyűjtemény kárpitgyűjteményének hátterét tárja elénk, egy most előkerült fotográfiából kiindulva, míg Keresztes Csaba az 1945 után létrejött, rövid életű Műkincsfelvásárló Vállalat koncepcióját idézi fel.

A Kutatás rovatban Radnóti Sándor Rényi András Rembrandt-kötete (A képek színjátéka) kapcsán született tanulmánya, a Módszertan rovatban Kovács Krisztián kortárs restaurátor mátrix ismertetője olvasható.

A Híreket Magyar Katalin szerkesztette, a portréfotót Szilágyi Lenke készítette, a lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

A hazai múzeumi szintér egyik legkülönlegesebb, és talán legfiatalabb gyűjteménye a hazai cirkusztörténet emlékeit őrzi. A Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum "gyenge pontja" a láthatóság megoldása. Így kapott most helyet a Csodálatos cirkuszvilág című kiállítás a Mezőgazdasági Múzeum épületében: a nemzetközi kitekintés igényével összeállított anyag február 29-ig látható a Vajdahunyadvárban.

Városliget mellett, Klösz György, a magyar fotográfia egyik kiemelkedő alakjának egykori villájából és fotográfiai műhelyének székhelyéből kialakított épületben kap új, végleges otthont a magyar fotóművészet legjelentősebb, mintegy hétszázezer műtárgyból álló együttese, a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye. A jelenleg alapítványi formában működő, de a közeljövőben a Szépművészeti Múzeum új tagintézményeként nemzeti közgyűjteménnyé váló múzeum az épület felújítása után, 2025-ben mint Nemzeti Fotóművészeti Múzeum nyitja meg a kapuit a látogatók előtt.

A korábban irodaépületként funkcionáló egykori Klösz-villát, a Városliget fasor 49. szám alatti telken található, az idők során több mint 3000 négyzetméteressé alakított épületet a közelmúltban vásárolta meg a Városliget Zrt., hogy az átalakítást követően a magyar fotóművészet páratlan gyűjteményének méltó otthona lehessen, részévé válva a Liget Budapest Projekt keretei között megújult vagy újonnan létrejött, nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű városligeti kulturális intézményrendszernek.  

Értékes makettekkel, több ezer dokumentummal, tervvel és fényképpel gyarapodott a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) gyűjteménye Nagy Tamás (1951-2020) Ybl Miklós-, Prima- és Kotsis Iván-díjas építész hagyatékának megszerzésével. Az anyag részben vásárlással, részben az örökösök nagyvonalú felajánlása révén kerülhetett közintézménybe.

A MúzeumCafé 97. számának témája a fénykép és a fényképezés, mint a gyűjteményépítés, feldolgozás, kiállítás eszköze és tárgya.

Bogdán Melinda doktori disszertációja tárgyául a Pannonhalmi Főapátság fotótárának feldolgozását választotta, ennek összefoglalását publikálja a lap. Somogyi Zsófia Czizek Gabriellával, a Robert Capa állandó kiállítás kurátorával beszélgetett. Gellér Judit írásában a digitális forradalom és a fényképezés viszonyát dolgozza fel, Keményfi Róbert az embertani fotográfiák szerepét vizsgálja a fizikai antropológia gyakorlatában. Bata Tímea a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményét,

Karácsony Ágnes az OSZK történeti fényképtárát, Lénárt András az online magyar zsidó fotóarchívumot, Kövesdi István az egykori MTI, ma MTVA archívumát mutatja be. Fisli Éva külföldi gyűjteményekben fellelt fotóhungarikákra mutat példákat, Farkas Zsuzsa a műtárgyfényképezésről, Basics Beatrix a festőként indult fotográfusokról ír a lapszámban. Berényi Marianna a magyar múzeumok fotográfiai anyagáról kérdezte E. Csorba Csillát és Bán Andrást, a Magyar Fotótörténeti Társaság vezetőit.

A Kiállítás rovatban Zuh Deodáth a Kis Varsó debreceni kiállítását értékelte. A Magyar Katalin által összeállított Hírekben Jalsovszky Katalin fotótörténész nekrológja olvasható.

A lapot Pintér József tervezte, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

A Budavári Palota A épületének aulája önmagában reprezentálta az ötvenes-hatvanas évek monumentális építészetét - egészen mostanáig. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum számára készült, később a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria által használt tér mostanra eltűnt, a tardosi vörös mészkő burkolat összetörve az épület előtt hever. Mielőtt a beruházás eléri a palota többi részét, ezek az építészeti részletek a C, D (Magyar nemzeti Galéria) és E (Budapesti Történeti Múzeum) épületben továbbra is láthatók bárki számára. Most felidézzük a MúzeumCafé Múzeumépítészet (85) lapszám egyik, a hatvanas évek megvalósult beruházásait bemutató írását, annak a palotára vonatkozó részletét.

A nő mint alkotó, muzeológus, mecénás, kiállítás vagy kutatás tárgya – a témát változatos nézőpontok szerint tárgyalja a MúzeumCafé 96. lapszáma.

Svégel Fanni a Néprajzi Múzeum történetének három meghatározó munkatársa, Fél Edit, Kresz Mária és Morvay Judit pályaképét vázolja fel, Szabó Kitti az elfeledett festő- és zongoraművészt, Hacker Máriát mutatja be a Weiner Leó hagyatékában fennmaradt dokumentumokra támaszkodva. Basics Beatrix tanulmánya a női művészeti oktatás kezdeteit idézi fel, míg Krász Lilla kutatásának tárgya a szülés kultúrtörténete a kora újkori Magyarországon. Gyarmati Gabriella Munkácsy Mihályné szerepét ismerteti a festő életében, Ruttkay-Miklián Eszter a finnugor népek kutatója, Schmidt Éva hagyatékát dolgozza fel. Vidra Bernadett írásában hazai és külföldi női gyűjteményalapítókat mutat be, Fejős Zoltán pedig annak járt utána, hogyan vált a tengerentúli művészvilág fontos szereplőjévé Kárász Ilonka, a New Yorker címlapjainak rajzolója. A Fővárosi Képtár vezetői, Molnárné Aczél Eszter és Árvai Mária a női múzeumi pályáról és a gyűjtemény elfeledett női alkotóiról nyilatkoztak Gréczi Emőkének, Berényi Marianna Jette Sandahlt, az aarhusi Nőmúzeum alapítóját kérdezte a nők és a múzeumok kapcsolatáról, Gergely Mariann, az MNG művészettörténésze Karácsony Ágnesnek mesélt múzeumi pályáról, kutatási és kurátori munkáiról.

A Szemlében Fejős Zoltán ismerteti Szijártó Zsolt médiaantropológiai kötetét, a Módszertan rovatban Kómár Éva a mesterséges intelligencia múzeumi felhasználásának jelenlegi eredményeit mutatja be. A Híreket Magyar Katalin szerkesztette, a portréfotókat Szilágyi Lenke készítette, a tervezés Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

A festő sem láthatta együtt a Krisztus-trilógiadarabjait, a debreceni Déri Múzeumban járó látogatók viszont megtehetik. Első alkalommal 1995. augusztus 25-én volt erre lehetőség egy időre, azonban a művek jogi helyzetének rendezése, így az állandó kiállítás is még váratott magára: 2015-ben a Magyar Értéktárprogram keretéből a Krisztus Pilátus előtt című festmény is magyar állami tulajdonba került, a Golgota megvásárlását illetően pedig 2019 januárjában sikerült a tulajdonossal megegyezni, így valóban elkészülhetett a templomszerűre megálmodott, véglegesnek tekinthető kiállítótér.