Az átlagnál alig alaposabb művészettörténeti ismerettel már messziről felismerjük Canaletto és unokaöccse, Bellotto velencei vedutáit. Hát éppen ez az: messziről már sokszor láttuk reprodukciók formájában, ám most, hogy lehetőség nyílik a Szépművészeti Múzeumban alaposabban szemügyre venni néhányat közülük, a figyelmünket rögtön nem a számtalanszor ábrázolt épületek, hanem az apró emberek, csoportok és kisállatok kötik le - ilyen lett volna Velence népe a 18. században?

Megkülönböztető mellénybe öltözött festők állnak a vásznak előtt, hasonló "munkaruhában" vésik a szobrászok a kőtömböket, legalábbis így látja Bukta Imre a művészeti szféra jövőjét; valahogy meg kell élni ebben az alulfinanszírozott szcénában. Mindezt lapunk legfrissebb számának címlapjára szánta a művész, az ihletet számára pedig az aktuális MúzeumCafé legterjedelmesebb tanulmánya, a múzeumi rendszer átalakítás utáni helyzetképe adta.

Egy BMW 320i Turbo parkol a párizsi modern művészeti múzeum előcsarnokában, bepöttyözve az amerikai pop-pápa, Roy Lichtenstein által - a különös műtárgy része a művész retrospektív kiállításának, de azok által is megcsodálható, akik nem vennének jegyet a kiállításra.
A BMW Art Car Projectje 1975-ben indult, elsőként Calder csinosított egy versenyautót, Lichtenstein a sorban harmadikként következett 1977-ben, közvetlenül Warhol előtt. A tervezés és kivitelezés fázisairól fotók is tanúskodnak, így látható, hogy a művész maga is aktívan részt vett a minták elhelyezésében, az autó pedig futott, mégpedig a Le Mans-i 24 órás futamon, tehát nem feltétlenül kiállítási darabnak szánták a megrendelők. (Az egyelőre utolsót Jeff Koons díszítette 2010-ben.)

Szinte napra pontosan 30 évvel ezelőtt történt a legnagyobb hazai műtárgyrablás: két tolvaj 1983 novemberében, a felállványozott épület ablakán bejutva vitt el hét nagy értékű festményt - köztük Raffaello Esterházy Madonnáját - a Szépművészeti Múzeumból. A híres festmény szépsége most is rabul ejtett egy enyves kezű tolvajt, ugyanis a kép molinón látható mását egy barcelonai szabadtéri kiállításról vitték el a napokban.

Ezekben a hetekben Párizsban Bartóknak és a magyar modernistáknak olyan konkurensekkel kellene felvenni a harcot, mint Roy Lichtenstein, Hieronymus Bosch,Félix Valloton, Georges Braque és Frida Kahlo. De csak kellene, hiszen a párizsi közönség lehetőleg mindenhová elmegy, minden kiállítást megnéz: ahová vasárnap este 9-kor be lehet jutni, ott még egy ilyen késői órában is beáll a sorba.

Ezennel útjára indul a hatodik évfolyamában járó MúzeumCafé folyóirat blogja. A saját korlátainkat szeretnénk átlépni, hiszen kéthavi lapként eddig nem volt lehetőségünk naprakészen tudósítani a hazai és külföldi múzeumok legizgalmasabb kiállításairól, eseményeiről, noha kollégáink, Magyarország egyetlen múzeumszakmai folyóiratának szerkesztői és szerzői többnyire mindenhol jelen vannak, mindenről értesülnek és mindenről van véleményük.
Lapunkkal a nagyobb múzeumok shopjaiban és a kiemelt újságárusoknál, velünk és meghívott vendégeinkkel a havonta (olykor kéthetente vagy még gyakrabban) megrendezett Élő MúzeumCafé beszélgetéseken, minden mással itt találkozhatnak az olvasók, a múzeumba járók és azok, akik esetleg tőlünk kapnak kedvet hozzá.