Milyen válaszokat adhatnak a múzeumok a klímaválságra? Ajánlások és kihívások az épület tervezésétől az ajándéktárgyak csomagolásáig, fenntarthatóság és ökológiai szemlélet - ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a MúzeumCafé 89. lapszáma.

A MúzeumCafé abban a könnyű (és nehéz) helyzetben van, hogy hónapokkal a Néprajzi Múzeum megnyitása előtt megkapta a háttéranyagot, azokat a gondolatokat a múzeum kurátorai részéről, amelyek mentén létrejöttek a ma már látható állandó és időszaki kiállítások. A koncepció előzetes ismerete mindenképpen befolyásolja a befogadást és a megértést, a látottak akár a szövegek vizuális kivetüléseiként, illusztrációiként is felfoghatók, ugyanakkor ezek a szövegek bárki számára, a NÉPRAJZI lapszám megjelenésével hozzáférhetővé váltak. Itt jön a helyzet nehézsége: nem tudjuk már magunkra venni az önálló értelmezés terhét, amivel a sajtómegnyitó résztvevői, a szakmai megnyitók közönsége és a Városligetből betérő múzeumlátogatók megbirkóztak, megbirkóznak, ki kevesebb, ki több türelemmel.

Április 20-án az Magyar Nemzeti Galéria Múzeum+ estje keretében került sor az Art deco Budapest kiállításhoz kapcsolódó Élő MúzeumCafé beszélgetésre, Katona Anikóval, a kiállítás kurátorával, Bakos Katalinnal és Horányi Évával. Hogyan állt össze a kiállítás anyaga? Miért terveztek plakátokat neves festőművészek? Milyen körülmények között folytathatták a munkájukat a tervezők a második világháború után? Hogyan élt a korszak talán legtöbb megrendelést teljesítő művésze, Kozma Lajos? Ezekről a témákról és sok egyébről esett szó - íme egy kis összefoglaló a beszélgetésről.

Elkészült a MúzeumCafé 87-88., dupla száma, melynek témája a vándorlás, a migráció és emigráció örökségének kutatása és bemutatása, a történeti muzeológia mellett régészeti, művészettörténeti, természettudományi, néprajzi és irodalomtörténeti szempontok alapján.

Hieronymus Bosch életművének közel fele látható holnaptól a "régióban sosem volt, a világon is alig" kiállításon a Szépművészeti Múzeumban. Megnéztük, mennyire kivételes lehetőség ennyi Bosch-képet egyben látni, és most - 2022 áprilisában - mekkora az életmű.

Enyhén nőtt a világ nagy múzeuminak látogatottsága a 2020-as évhez képest, de meg sem közelíti a korábbi időszakot. Tavaly valamivel több napot tarthattak nyitva az intézmények, és felkerült néhány kiállítóhely az újonnan nyitottak közül is. A Louvre megtartotta vezető pozícióját, de a szinte végig nyitott orosz múzeumok a nyomába értek.

Két év sem telt el azóta, hogy Szántó András, New Yorkban működő magyar művészettörténész, kurátor 28 beszélgetést rögzített a világ különböző pontjain múzeumokat vezető emberekkel, hetekkel azt követően, hogy a világjárvány következményeként (szinte) minden múzeum bezárt. Az interjúkat publikáló kötet először másfél éve, 2020 novemberében angolul jelent meg, és mire a magyar kiadás is megszületett, újra lenne mire reagálniuk az intézményeknek. A múzeum lassú műfaj - ez volt a mottója a MúzeumCafé hat évvel ezelőtti kiállításának a Capa Központban. Manapság pedig úgy tűnik, hogy a múzeum gyorsabban képes reagálni a világunkat ért hatásokra, mint ahogy ezt korábban gondoltuk volna. Ami akkor már látható volt: Covid-19, Black Lives Matter, gazdasági válság. Ami még nem: hosszan elhúzódó járvány, Ukrajna orosz megszállása és nemzetközi hatása, globális tanácstalanság a várható gazdasági és társadalmi hatások fölött.

Hogyan készül a múzeum? Hogyan változtatja meg a gyűjteményről, kiállításról, műtárgyvédelemről való gondolkodást egy ilyen nagyszabású beruházás, milyen elvárásokkal várja a szakma és a tudós közösség az új Néprajzi Múzeum létrejöttét? A MúzeumCafé 86. száma egyfajta „munkafüzetként” készült az intézmény márciusi megnyitása elé.

A lap az etnográfia mai helyzetére és az új Néprajzi Múzeummal kapcsolatos várakozásokra vonatkozó körkérdéssel fordult a néprajzi oktatás, kutatás és muzeológia szereplőihez, a válaszok a Téma rovat bevezetőjeként olvashatók. Foster Hannah Daisy nemzetközi körképében az utóbbi években bekövetkezett legmarkánsabb változásokat mutatja be. Az NM forgatókönyv-fejlesztő csoport az új állandó kiállítás misszióját, kihívásait, lehetőségeit ismerteti, míg Sedlmayr Krisztina a készülő időszaki kiállítás kurátori elképzeléseit vázolja fel. Tumpek Eta írása összefoglalja, hogyan lehetett az ország egyik legnagyobb tárgyi gyűjteményét több őrzési helyen összecsomagolni és elszállítani a lehető legkorszerűbb módszerekkel és legkevesebb veszteséggel. Odler Zsolt a Székelyföldön végzett digitalizációs program részleteibe avatja be az olvasót.

Az interjúk sora Berényi Marianna Kemecsi Lajos főigazgatóval készült beszélgetésével indul, Karácsony Ágnes a Dózsa György úti épület tervezőjét, Ferencz Marcelt kérdezte, Gréczi Emőke pedig a Pulszky Társaság elnökét, a Skanzen főigazgató-helyettesét, Bereczki Ibolyát szólaltatta meg.

A Híreket Magyar Katalin állította össze, a portréfotókat Szilágyi Lenke készítette, a korrektúra Szendrői Árpád, a lapterv Pintér József munkája.

Fotó: Áment Gellért

Bő egy hét múlva a Magyar Zene Háza, márciusban pedig az Új Néprajzi Múzeum nyitja meg kapuit. Ennek apropóján (és mert ezt a korábbi években is megtettük) körülnéztük, hogy az új évben milyen fontos intézmények, múzeumépületek nyílnak a világban.

1920. február 8-án indult az első vonat Hollandiába 600 magyar gyermekkel. A következő tíz évben összesen 60 ezren töltöttek az itthon adottnál egészségesebb hónapokat Hollandia mellett Belgiumban, kevesebben Svájcban, Svédországban és Angliában az Országos Gyermekvédő Liga, de elsősorban az önzetlen vendéglátók jóvoltából. A centenárium alkalmából tervezett kiállítást a járvány az idei évre sodorta a Budapesti Történeti Múzeumban, ám a halasztás talán még gazdagította is a kiállítható anyagot, ami feltehetően tovább bővül a témára irányított figyelemnek köszönhetően.