A vallási örökség kezelésének és bemutatásának kérdéseivel foglalkozik a MúzeumCafé 92. száma, a gyűjtés és megőrzés régebbi és megújuló intézményei közül hoz példákat.

A nemzetközi szakmai lapok nyomán mi is minden évben beharangozzuk, hogy ezúttal tényleg megnyílik a Nagy Egyiptomi Múzeum - ezt megtesszük idén is. A lista természetesen bővebb: hol nyílnak a legjobban várt intézmények 2023 folyamán?

Megkíséreltük összeszedni a lassan mögöttünk járó év legfontosabb múzeumi eseményeit. A sor nyilván nem teljes....

Ezzel a mondattal zárta házigazdaként elmondott köszöntő beszédét Fabényi Júlia két hete, a Pulszky Társaság díjkiosztó programján. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a Ludwig Múzeum főigazgatóját hidegen hagyják a környezetszennyezés okozta károk, ám a múzeumi vezetők aggodalma nem alaptalan, amikor a kulturális örökség elemeit veszik célba a tiltakozók.

Hogyan gyűjtik, dolgozzák fel és állítják ki a múzeumok a háborúk, forradalmak emlékeit? Hogyan veszélyeztetik a politikai konfliktusok az épített és tárgyi kulturális örökséget? Milyen helyi és nemzetközi összefogás lehetséges a veszélyeztetett intézmények és gyűjtemények megmentésére? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a MúzeumCafé 91. lapszáma.

Németh István Hollandiában az első világháború éveiben született háborúellenes grafikai anyagból mutat példákat, Rockenbauer Zoltán írása szintén ezeket az éveket idézi fel, melyek végső csapást mértek a Franciaországban érlelődő magyar kubizmusra. Kalla Gábor a közel-keleti konfliktusok nyomán működő illegális műkereskedelem természetét vizsgálja, míg Varga Lujza a Vöröskereszt genfi múzeumát mutatja be. Basics Beatrix körképében a háború mint festészeti téma kap szerepet. Polgár Balázs (Hadtörténeti Múzeum) a háborús régészet sajátosságairól és az aktuális kutatásokról válaszolt Gréczi Emőke kérdéseire.

A jelen helyzetre reflektál Berényi Mariann írása a hazai és külföldi intézmények összefogásáról az ukrajnai krízishelyzet kapcsán, illetve Bazsó Borka beszélgetése Ihor Poshyvailóval, a Maidan Museum vezetőjével.

Magyaróvári Fanni Izabella és a Sebestyén Ágnes Anna a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ új kiállítóterét, a Walter Rózsi-villát és a benne megnyílt kiállításokat mutatja be. A MuseumDigit konferencia eddigi történetét Sz. Fejes Ildikó vázolja fel.

A Híreket Magyar Katalin, a Kalendáriumot Karácsony Ágnes állította össze. A portréfotót Szilágyi Lenke készítette. A lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

Fotók: Áment Gellért

A közelmúltban felújítást követően újra megnyílt Szombathelyi Képtár alapításáról jelent meg írás a Vas megyei sajtóban: 45 éve bocsátották ki azokat a téglajegyeket, amelyekkel a múzeum építését támogatni lehetett. Ez bizony tíz évvel megelőzte Gobbi Hilda emlékezetes kezdeményezését, a Nemzeti Színház építésére kiadott téglajegyek akcióját. Ám a Nemzetiével ellentétben az 1977-es szombathelyi program sikerrel zárult

"A Képtár létrehozásának célja is konkrét volt: a Derkovits Gyula szülőházában kiállított anyagnak, Dési Huber István Savaria Múzeumnak adományozott életművének, a zsennyei művésztelepen dolgozó művészek munkáinak méltó bemutatása. [...] Ahogy egy korabeli szövegben olvashatjuk, a képtár muzeológiai és közművelődési célja és feladata részben történeti jellegű, részben a kortárs művészeti törekvések reprezentatív és folyamatos ábrázolása. A koncepció megfogalmazói olyan intézményről álmodtak, amely alkalmas arra, hogy helyi kiindulópontra építve mutassa be a magyarországi képzőművészet 20. századi történetét. Így jött lére 1976 júniusában a Szombathelyi Képtárépítő Egyesület, amelynek köszönhetően a képtár 1985. február 20-án megnyithatta kapuját." Berényi Marianna írása a MúzeumCafé 45. számában kitér az építkezés részleteire, Mátis Lajos tervének megvalósulására, ám most a VAOL oldalán megjelent cikkből képet kapunk arról a szervezett munkáról is, amivel a számtalan helyről, helyi szervezetektől, vállalatoktól, magánemberektől, művészektől érkező felajánlásokat összeszedték. A Képtárépítő Egyesület közel háromszáz tagjának havi tagdíja is az építkezés számláját gazdagította, ahogy a gyerekek (úttörőcsapatok) felajánlott egy-egy forintja.

Az 1979-es alapkőletétel után 1985-ben nyílt meg a Szombathelyi Képtár. A közelmúltban némi "ráncfelvarrásra" szorult, de 2021 októbere óta újra látogatható.

(Villányi Csaba fotója a 2015-ös állapotot őrzi.)

Az elmúlt hetekben szinte naponta olvashattunk híreket arról, hogy a fenntartók - költségcsökkentés címén - a téli hónapokra bezárják a hozzájuk tartozó múzeumokat, kiállítóhelyeket. Hasonlóan spórolásra kényszerülnek a kultúrstratégiai intézmények és az országos múzeumok, itt főleg a kisebb gyűjtemények kénytelenek nélkülözni a látogatókat a leghidegebb hónapokra. A változások érintik a Múzeumok Őszi Fesztiválja utolsó időszakára tervezett programokat is, ezért érdemes tájékozódni a múzeumok honlapján, közösségi oldalain. Összeállítottuk az érintett intézmények listáját, azzal a tudattal, hogy a bezárt és bezárni tervezett múzeumok sora bármelyik percben bővülhet.

Hogyan váltak múzeumi műtárgyakká az emberi maradványok? Miért takarnak függönyök évtizedek óta őrzött koponyákat egyes közgyűjteményi raktárakban? Mi a különbség az egyetemi és a múzeumi anatómiai gyűjtemények megítélésében? Milyen etikai problémák érintik az emberi csontokat kezelő múzeumokat? A MúzeumCafé 90. száma az anatómiai kutatások és gyűjtemények kérdéseit helyezi a középpontba.

Azon nem lepődünk meg, ha egy városi múzeumot szépen karbantartott park vesz körül. Akár régi, akár új múzeumról van szó, az épülete ritkán nélkülözi azt a zöld pufferzónát, ami a hétköznapok terét leválasztja a múzeumok sajátos mikrovilágáról, és ami lehetővé teszi, hogy befelé haladva rákészüljünk az élményre vagy kifelé menet, mielőtt újra belevetnénk magunkat a városi forgatagba, feldolgozzuk azt. A klasszikus angolpark ligete, a színes virágágyásokkal, kanyargós ösvényekkel és pihenőkkel a rekreáció színtere: lassít, lazít, kikapcsol. Múzeumot díszkerttel párosítani régi, jól bevált recept, ám haszonkerttel, veteménnyel köríteni sem olyan ritka tünemény, mint azt elsőre gondolnánk. Konyhakerti kalandozásunk a teljesség igénye nélkül villant fel izgalmas kísérleteket, közismert és valószínűleg csak nagyon kevesek számára megtapasztalt kertélményeket, de nem terjed ki az időszaki kiállításokhoz kapcsolódó organikus műalkotásokra, a művészeti projekt formájában megvalósuló provizórikus veteményekre, amelyeknek a hatvanas évek vége óta, a környezettudatos, ökológiai problémákat feldolgozó művészeti irányzatok (environmental art, land art, ecological art) megjelenésével számos kortárs művészeti intézmény helyet adott.
Szikra Renáta írása

Vas Istvánról kiállítást rendezni nem könnyű feladat. Nem tanítják, nincsenek versei, amiket egy részlet alapján sokan felismernének, talán nem is része az általános műveltségnek - jelentsen ez ma bármit is. Viszont megírta az életét, sőt, a 20. századi irodalom- és művészettörténet zömét olvasmányosan, izgalmasan és érzékenyen. Élete nagy részét egy képzőművész mellett élte le, aki mindezt rengeteg humorral és empátiával illusztrálta, majd az elakadt elbeszélést folytatta ott, ahol Vas abbahagyta.