Hogyan váltak múzeumi műtárgyakká az emberi maradványok? Miért takarnak függönyök évtizedek óta őrzött koponyákat egyes közgyűjteményi raktárakban? Mi a különbség az egyetemi és a múzeumi anatómiai gyűjtemények megítélésében? Milyen etikai problémák érintik az emberi csontokat kezelő múzeumokat? A MúzeumCafé 90. száma az anatómiai kutatások és gyűjtemények kérdéseit helyezi a középpontba.

Azon nem lepődünk meg, ha egy városi múzeumot szépen karbantartott park vesz körül. Akár régi, akár új múzeumról van szó, az épülete ritkán nélkülözi azt a zöld pufferzónát, ami a hétköznapok terét leválasztja a múzeumok sajátos mikrovilágáról, és ami lehetővé teszi, hogy befelé haladva rákészüljünk az élményre vagy kifelé menet, mielőtt újra belevetnénk magunkat a városi forgatagba, feldolgozzuk azt. A klasszikus angolpark ligete, a színes virágágyásokkal, kanyargós ösvényekkel és pihenőkkel a rekreáció színtere: lassít, lazít, kikapcsol. Múzeumot díszkerttel párosítani régi, jól bevált recept, ám haszonkerttel, veteménnyel köríteni sem olyan ritka tünemény, mint azt elsőre gondolnánk. Konyhakerti kalandozásunk a teljesség igénye nélkül villant fel izgalmas kísérleteket, közismert és valószínűleg csak nagyon kevesek számára megtapasztalt kertélményeket, de nem terjed ki az időszaki kiállításokhoz kapcsolódó organikus műalkotásokra, a művészeti projekt formájában megvalósuló provizórikus veteményekre, amelyeknek a hatvanas évek vége óta, a környezettudatos, ökológiai problémákat feldolgozó művészeti irányzatok (environmental art, land art, ecological art) megjelenésével számos kortárs művészeti intézmény helyet adott.
Szikra Renáta írása

Vas Istvánról kiállítást rendezni nem könnyű feladat. Nem tanítják, nincsenek versei, amiket egy részlet alapján sokan felismernének, talán nem is része az általános műveltségnek - jelentsen ez ma bármit is. Viszont megírta az életét, sőt, a 20. századi irodalom- és művészettörténet zömét olvasmányosan, izgalmasan és érzékenyen. Élete nagy részét egy képzőművész mellett élte le, aki mindezt rengeteg humorral és empátiával illusztrálta, majd az elakadt elbeszélést folytatta ott, ahol Vas abbahagyta.

Milyen válaszokat adhatnak a múzeumok a klímaválságra? Ajánlások és kihívások az épület tervezésétől az ajándéktárgyak csomagolásáig, fenntarthatóság és ökológiai szemlélet - ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a MúzeumCafé 89. lapszáma.

A MúzeumCafé abban a könnyű (és nehéz) helyzetben van, hogy hónapokkal a Néprajzi Múzeum megnyitása előtt megkapta a háttéranyagot, azokat a gondolatokat a múzeum kurátorai részéről, amelyek mentén létrejöttek a ma már látható állandó és időszaki kiállítások. A koncepció előzetes ismerete mindenképpen befolyásolja a befogadást és a megértést, a látottak akár a szövegek vizuális kivetüléseiként, illusztrációiként is felfoghatók, ugyanakkor ezek a szövegek bárki számára, a NÉPRAJZI lapszám megjelenésével hozzáférhetővé váltak. Itt jön a helyzet nehézsége: nem tudjuk már magunkra venni az önálló értelmezés terhét, amivel a sajtómegnyitó résztvevői, a szakmai megnyitók közönsége és a Városligetből betérő múzeumlátogatók megbirkóztak, megbirkóznak, ki kevesebb, ki több türelemmel.

Április 20-án az Magyar Nemzeti Galéria Múzeum+ estje keretében került sor az Art deco Budapest kiállításhoz kapcsolódó Élő MúzeumCafé beszélgetésre, Katona Anikóval, a kiállítás kurátorával, Bakos Katalinnal és Horányi Évával. Hogyan állt össze a kiállítás anyaga? Miért terveztek plakátokat neves festőművészek? Milyen körülmények között folytathatták a munkájukat a tervezők a második világháború után? Hogyan élt a korszak talán legtöbb megrendelést teljesítő művésze, Kozma Lajos? Ezekről a témákról és sok egyébről esett szó - íme egy kis összefoglaló a beszélgetésről.

Elkészült a MúzeumCafé 87-88., dupla száma, melynek témája a vándorlás, a migráció és emigráció örökségének kutatása és bemutatása, a történeti muzeológia mellett régészeti, művészettörténeti, természettudományi, néprajzi és irodalomtörténeti szempontok alapján.

Hieronymus Bosch életművének közel fele látható holnaptól a "régióban sosem volt, a világon is alig" kiállításon a Szépművészeti Múzeumban. Megnéztük, mennyire kivételes lehetőség ennyi Bosch-képet egyben látni, és most - 2022 áprilisában - mekkora az életmű.

Enyhén nőtt a világ nagy múzeuminak látogatottsága a 2020-as évhez képest, de meg sem közelíti a korábbi időszakot. Tavaly valamivel több napot tarthattak nyitva az intézmények, és felkerült néhány kiállítóhely az újonnan nyitottak közül is. A Louvre megtartotta vezető pozícióját, de a szinte végig nyitott orosz múzeumok a nyomába értek.

Két év sem telt el azóta, hogy Szántó András, New Yorkban működő magyar művészettörténész, kurátor 28 beszélgetést rögzített a világ különböző pontjain múzeumokat vezető emberekkel, hetekkel azt követően, hogy a világjárvány következményeként (szinte) minden múzeum bezárt. Az interjúkat publikáló kötet először másfél éve, 2020 novemberében angolul jelent meg, és mire a magyar kiadás is megszületett, újra lenne mire reagálniuk az intézményeknek. A múzeum lassú műfaj - ez volt a mottója a MúzeumCafé hat évvel ezelőtti kiállításának a Capa Központban. Manapság pedig úgy tűnik, hogy a múzeum gyorsabban képes reagálni a világunkat ért hatásokra, mint ahogy ezt korábban gondoltuk volna. Ami akkor már látható volt: Covid-19, Black Lives Matter, gazdasági válság. Ami még nem: hosszan elhúzódó járvány, Ukrajna orosz megszállása és nemzetközi hatása, globális tanácstalanság a várható gazdasági és társadalmi hatások fölött.