Nagyjából egy évszázada kerültek a képtárak, képzőművészeti múzeumi gyűjtemények perifériájára a 19. század második felében oly népszerű és elengedhetetlennek tartott gipszgyűjtemények. Mégis egyre több helyen nyílnak újra ezek a kiállítások: többek között Berlinben, Moszkvában, Párizsban, Londonban, és pillanatokon belül Komáromban. Építészeti és belsőépítészeti bravúr, okos és látványos kiállítással a Csillagerődben.

A kolonializmus és posztkolonializmus kérdései a múzeumi világban, rendezetlen ügyek a gyűjteményekben, az értelmezés problémái – ezekkel a felvetésekkel foglalkozik a MúzeumCafé legfrisseb, 83. száma.

György Péter nagyobb terjedelmű tanulmánya két részből áll: a posztkolonializmus feldolgozása a nyugati múzeumokban, illetve a roma képzőművészet gyűjtésének és megértésének anomáliai Magyarországon. A fentiekre reflektál Basics Beatrix nemzetközi példákat bemutató tanulmánya, illetve Berényi Marianna kerekasztalbeszélgetése Ando György (Munkácsy Mihály Múzeum), Frazon Zsófia, Wilhelm Gábor (Néprajzi Múzeum) etnográfusokkal, Lakner Lajos irodalomtörténésszel (Déri Múzeum), Shah Gabriella (Dornyay Béla Múzeum) művészettörténésszel. Fejős Zoltán az amerikai magyar emigráció múzeumalaptási kísérleteit tekinti át az 1945 előtti évtizedekben, Kövesdi Veronika pedig a Haitiról indult vudu szellemi és tárgyi örökségének helyzetét vázolja fel.

A Múzeumőr rovatban Karácsony Ágnes Kovács Vilmos ezredessel, a Hadtörténeti Múzeum vezetőjével beszélgetett, többek között a hadisírok gondozásának és kutatásának aktuális állapotáról. A Módszertanban Marosi Ágnes a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumok közös, a látássérültek múzeumi élményeit elősegítő projektről ír összefoglalást, a Szemlében Gréczi Emőke az 1958-as budapesti francia könyvkiállításról rendezett szentendrei tárlat (A nagy könyvlopás, kurátorok: Árvai Mária, Véri Dániel) albumát mutatja be.

A Magyar Katalin által összeállított Hírek végén Kovács Imre Urbach Zsuzsa temetésén elhangzott gyászbeszédét közli a lap.

A portréfotót Szilágyi Lenke készítette, a lapterv Pintér József érdeme.

Fotó: Áment Gellért

Rendszerint a legjobban várt múzeumépületekhez a megnyitást követően tömegek zarándokolnak a világ minden tájáról. Ha idén a pandémia meg is akadályozza az utazást, a múzeumok mindenesetre megnyílnak, készülve a jobb időkre.

A MúzeumCafé 80. száma arról a szellemi gazdagságról szól, amelyet az Esterházy név jelent a magyar kultúrtörténetben.

,

Másnak nyaralóhely, egy kulturális folyóirat számára számtalan kutatási témát kínál: a MúzeumCafé 78. számában megjelent írások térben és időben is "körbejárják" a Balatont.

Mit hagyott a jelenkorra a történelem és mit a múzeumtörténet, hogyan gyűjtjük, őrizzük és dolgozzuk fel művészek, adományozók, múzeumi elődök örökségét, tárgyi és szellemi hagyatékát?

Bezárt múzeumaink közül az Iparművészeti sorsa tűnik a legbizonytalanabbnak, ezért minden híradás az épület rekonstrukciójáról, az újranyitásért tett munkáról örömmel töltheti el az embert. A sajtónak ma volt lehetősége bejutni az épületbe, és megnézni, hogy miért valóban bonyolult és hosszadalmas a Lechner-épület felújítása, milyen csodák kerülnek elő munka közben, és mi az egyáltalán: "beépített műtárgy".

A Városliget legrégebbi épülete, de csak nagyon kevesen jártak benne eddig. Mi az? Az első Műcsarnok az ezredfordulós kiállítás idején, a Fővárosi Múzeum épülete, a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat szobrászműterme és irodája, majd a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány székhelye, de általában Olof Palme Háznak hívják, mostantól pedig Millennium Háza a hivatalos elnevezés. Október 26-tól kávéházzal és interaktív Liget-történeti kiállítással fogadja a látogatókat az épület, amelyet megtisztítottak az elmúlt évtizedek beépítéseitől és ékesítettek a lepotyogott, és egy lelkiismeretes portás által megőrzött, most pedig restaurált vagy rekonstruált Zsolnay díszítésekkel. A főbejárat újra, az eredeti tervek szerint az épületnek a Hermina út felé első oldalára került, amely elé rózsa-kertet telepítettek. A későbbi, századfordulós kiállítást most egy interaktív tárlat előzi meg, amely átszalad a Városliget történetén, érintőképernyőkkel, gigantikus mesekönyvvel, virtuálisan haladó földalattival. Megnéztük, hogyan sikerült a helyreállítás.

Miután Napoleon elfoglalta Bécset, I. Ferenc császár Komáromban lelt menedékre, ahol egy komolyabb erődrendszer kialakítását kezdeményezte. Így az Óvár és az Újvár mellett három erőd is elkészült (volna): a Monostori, az Igmándi és a Csillagerőd. A történelem fordulatai úgy hozták, hogy ezek közül kettő is kapcsolatba hozható a Szépművészeti Múzeum klasszikus szobormásolatának gyűjteményével.

A Gyár (ma: Jókai) utcából költözött az első pesti izraelita kórház a Szabolcs utca, Aréna út (ma: Dózsa György) és a Nyugati pályaudvar vágányai (ma: Vágány utca) közötti területre 1889-ben. Ennek kiegészítéseként Bródy Zsigmond lapszerkesztő adományával, felesége emlékére épült fel ugyanezen a telken Bródy Adél Gyermekkórháza, néhány évvel később pedig - Weiss Manfréd felajánlásával - a Weiss Alice Gyermekágyas Központ is létrejött a két intézmény mellett. A Bródy-kórház főépületében most művészettörténeti kutatóközpont, a fogadóépületben, később imaházban látogatóközpont, a telken felépült új épületkomplexumban pedig raktározási és restaurátori központ jött létre.