Milyen a korszerű, közönségcsalogató, emblematikus és fenntartható épület egy közgyűjtemény számára? Milyen külföldi fejlesztések állhatnak példaként a hazai tervezők és intézményvezetők előtt? Milyen örökséget hagyott a hatvanas évek múzeumépítészete, hogyan bővítik tereiket manapság a múzeumok? A lap 85. száma több szemszögből vizsgálja a hazai és nemzetközi példákat.

Két írás is foglalkozik az elmúlt évtizedek múzeumépítészeti eredményeivel: Götz Eszter az időszak trendjeit foglalta össze, míg Kovács Csaba az építész szemével tekint az épületekre. Az elkészült fejlesztések közül a Savaria Múzeumét tárgyalja részletesebben Czenki Zsuzsa, Csapláros Andrea és Víg Károly írása, Basics Beatrix pedig egyfajta körképet tár az olvasók elé. Reménybeli épületekről is szó esik: Vitézy Dávid és Zsigmond Gábor a Kelenföld Indóház múzeumi hasznosításának terveit, Kovács Dániel pedig a Magyar Építészeti Múzeum régen várt otthonának megteremtésére vonatkozó elképzeléseket mutatja be. Gréczi Emőke tanulmánya a hatvanas évek fővárosi múzeumalapítási és -építészeti örökségét vázolja fel.

A Módszertan rovat közli Berényi Mariann hosszabb tanulmányát a hazai múzeumi digitalizáció folyamatáról. A Szemlében Fogarasi Klára a Sári Zsolt által összeállított Weinstock-albumot, Dénes Mirjam a Japonizmus az Osztrák–Magyar Monarchiában című tanulmánykötetet ismerteti. 

A Kalendáriumot Karácsony Ágnes, a Híreket Magyar Katalin állította össze. A korrektúrát Szendrői Árpád végezte, a lapterv Pintér József munkája.

Fotó: Áment Gellért

V

A címbeli idézet nem mástól, mint az egykori pártfőtitkártól, Kádár Jánostól származik, aki bő harminc évet töltött a hatalom - lényegében - legmagasabb pozíciójában, ez idő alatt pedig szinte végig tartott a Budavári Palota rekonstrukciója, melynek végét az OSZK 1985-ös megnyitása jelentette. Az 56-os forradalom után másfél évvel kezdődött, és majdnem a rendszerváltásig tartott. Az idézet a BTM Vármúzeuma megújult újkori palotatörténeti kiállításán olvasható. Aki csak a Szent István-terem káprázatáért érkezik, nem látja. Ezt sem, és még számos fontos adatot, tárgyat, ereklyét sem, melyek nélkül a terem lényege sem értelmezhető.

Szinte minden várkutatás és -rekonstrukció szakmai viták kereszttüzében zajlik. A MúzeumCafé 84. száma utánajárt, melyek a múltbeli és aktuális ütközőpontok, hogyan szolgálják a tudományt a ma elérhető technikai lehetőségek.

Basics Beatrix felvezetésképpen a 19. századi várábrázolásokról ír számos példával illusztrált cikkében. Vándor László az ismert és a köztudatban kevésbé forgó zalai várak kutatási eredményeit, jelenkori helyzetét ismerteti. Pető Zsuzsa Eszter és Tomka Gábor a regéci vár történetébe, rekonstrukciós lehetőségeibe vezeti be az olvasót. Pusztainé Fischl Klára az őskori várak, erődítések világába avat be, Zay Orsolya a várjátékok divatjáról és irányairól ad áttekintést. Berényi Marianna a digitális várrekonstrukciókkal kapcsolatban indított beszélgetést Buzás Gergely régész-művészettörténésszel, Rácz Miklós építésszel, Szőke Balázs történésszel és Nagy Gábor építésszel.

A lapszám múzeumőrei: Feld Miklós régész-művészettörténész, akit Karácsony Ágnes kérdezett és Barczi Gyula művészettörténész, aki Gréczi Emőkének mesélt a legégett krasznahorkai vár felújításáról.

A Kutatás rovatban Tóth Ferenc tanulmánya olvasható a Szépművészeti Múzeum alapítóinak európai körútjáról. A Szemlében Basics Beatrix Ébli Gábor gyűjtéstörténeti kötetére (Mesterek, művek, gyűjtők) hívja fel a figyelmet. A Híreket és a Kalendáriumot Magyar Katalin szerkesztette. A portréfotó Szilágyi Lenke, a lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

Fotók: Harasztos Áron

Nagyjából egy évszázada kerültek a képtárak, képzőművészeti múzeumi gyűjtemények perifériájára a 19. század második felében oly népszerű és elengedhetetlennek tartott gipszgyűjtemények. Mégis egyre több helyen nyílnak újra ezek a kiállítások: többek között Berlinben, Moszkvában, Párizsban, Londonban, és pillanatokon belül Komáromban. Építészeti és belsőépítészeti bravúr, okos és látványos kiállítással a Csillagerődben.

A kolonializmus és posztkolonializmus kérdései a múzeumi világban, rendezetlen ügyek a gyűjteményekben, az értelmezés problémái – ezekkel a felvetésekkel foglalkozik a MúzeumCafé legfrisseb, 83. száma.

György Péter nagyobb terjedelmű tanulmánya két részből áll: a posztkolonializmus feldolgozása a nyugati múzeumokban, illetve a roma képzőművészet gyűjtésének és megértésének anomáliai Magyarországon. A fentiekre reflektál Basics Beatrix nemzetközi példákat bemutató tanulmánya, illetve Berényi Marianna kerekasztalbeszélgetése Ando György (Munkácsy Mihály Múzeum), Frazon Zsófia, Wilhelm Gábor (Néprajzi Múzeum) etnográfusokkal, Lakner Lajos irodalomtörténésszel (Déri Múzeum), Shah Gabriella (Dornyay Béla Múzeum) művészettörténésszel. Fejős Zoltán az amerikai magyar emigráció múzeumalaptási kísérleteit tekinti át az 1945 előtti évtizedekben, Kövesdi Veronika pedig a Haitiról indult vudu szellemi és tárgyi örökségének helyzetét vázolja fel.

A Múzeumőr rovatban Karácsony Ágnes Kovács Vilmos ezredessel, a Hadtörténeti Múzeum vezetőjével beszélgetett, többek között a hadisírok gondozásának és kutatásának aktuális állapotáról. A Módszertanban Marosi Ágnes a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumok közös, a látássérültek múzeumi élményeit elősegítő projektről ír összefoglalást, a Szemlében Gréczi Emőke az 1958-as budapesti francia könyvkiállításról rendezett szentendrei tárlat (A nagy könyvlopás, kurátorok: Árvai Mária, Véri Dániel) albumát mutatja be.

A Magyar Katalin által összeállított Hírek végén Kovács Imre Urbach Zsuzsa temetésén elhangzott gyászbeszédét közli a lap.

A portréfotót Szilágyi Lenke készítette, a lapterv Pintér József érdeme.

Fotó: Áment Gellért

Rendszerint a legjobban várt múzeumépületekhez a megnyitást követően tömegek zarándokolnak a világ minden tájáról. Ha idén a pandémia meg is akadályozza az utazást, a múzeumok mindenesetre megnyílnak, készülve a jobb időkre.

A MúzeumCafé 80. száma arról a szellemi gazdagságról szól, amelyet az Esterházy név jelent a magyar kultúrtörténetben.

,

Másnak nyaralóhely, egy kulturális folyóirat számára számtalan kutatási témát kínál: a MúzeumCafé 78. számában megjelent írások térben és időben is "körbejárják" a Balatont.

Mit hagyott a jelenkorra a történelem és mit a múzeumtörténet, hogyan gyűjtjük, őrizzük és dolgozzuk fel művészek, adományozók, múzeumi elődök örökségét, tárgyi és szellemi hagyatékát?

Bezárt múzeumaink közül az Iparművészeti sorsa tűnik a legbizonytalanabbnak, ezért minden híradás az épület rekonstrukciójáról, az újranyitásért tett munkáról örömmel töltheti el az embert. A sajtónak ma volt lehetősége bejutni az épületbe, és megnézni, hogy miért valóban bonyolult és hosszadalmas a Lechner-épület felújítása, milyen csodák kerülnek elő munka közben, és mi az egyáltalán: "beépített műtárgy".