Hogyan érvényesül a muzeológiában az a mondás, hogy "a látszat néha csal"? A torzítással, a megtévesztéssel, a múzeumszerűséggel, a műtárgyszerűséggel és a hitelesség kérdésével foglalkozik a MúzeumCafé most megjelent, 67. lapszáma.
Hogyan érvényesül a muzeológiában az a mondás, hogy "a látszat néha csal"? A torzítással, a megtévesztéssel, a múzeumszerűséggel, a műtárgyszerűséggel és a hitelesség kérdésével foglalkozik a MúzeumCafé most megjelent, 67. lapszáma.
Miért éppen az Északi Járműjavítóban kap helyet az új fővárosi közlekedési múzeum? Miért érzi szükségesnek a Mercedes, a Porsche vagy a BMW, hogy hatalmas múzeumi palotával hangsúlyozza saját dicsőségét? Hogyan építette fel egy egyetemi oktató a legnagyobb hazai IT-történeti magángyűjteményt? Mit kezd a hazai muzeológia a Ganz, a Láng Gépgyár, az Óbudai Hajógyár és más gyáróriások óriási dokumentumhagyatékával? Hogyan lesz a repülőgép skanzenből Aeropark? MúzeumCafé 66. száma a közlekedési és műszaki gyűjtemények, múzeumok világába vezeti az olvasót.
2014 áprilisában jelent meg Ráday Eszter beszélgetése Szilágyi János Györggyel az Élet és Irodalomban abból az alkalomból, hogy Budapestre érkezett a Seuso-kincs első hét darabja. A magyar klasszika-archeológia óriása már nem érhette meg a többi műtárgy hazaérkezését, az interjúban felvetett kérdések némelyikére talán ma már könnyebben lehet választ adni az összes ismert kincs birtokában. Lényegében ezt a beszélgetés folytattuk Török László akadémikussal, a Seuso Munkabizottság vezetőjével.
Éppen 15 éve annak, hogy fürdőruhára vetkőztette az írókat a Petőfi Irodalmi Múzeum, egy fotókiállítás erejéig: olyan fényképeket mutatott be, amely a nyaraló, többnyire strandoló írókat ábrázolta. A mostani válogatás földrajzi szempontból szűkíti (Balaton), a viseletet tekintve viszont kiterjeszti a témát, hiszen Szigligeten, Balatonfüreden, Sajkodon, Tihanyban számos pihentető elfoglaltság akadt az írók számára, a fürdésen kívül.
Mit tett a nép (ez esetben a magyar) a 20. században? Fogyasztott, szórakozott és sodródott. Nagyjából így foglalható össze röviden, milyen kép tárul elénk a magunk mögött hagyott századról a Tolongó idők című kiállításon, és lényegében adekvát a megközelítés, már csak azért is, mert a plakát a tömegkultúra terméke, a minél több emberre és minél egyszerűbben hatás eszköze. Megmondja, mit egyél, milyen filmet nézz és kire szavazz. Az egyszerű üzenet művészete.
Megőrzés, digitalizálás, hozzáférés, megosztás - ezek a kulcsszavai a MúzeumCafé 65., adattárakkal, archívumokkal foglakozó számának.
A jelen múzeumi dokumentálását összefogó MaDok-program tapasztalataira alapozva és ennek részeként készült el a …NYITOTT MÚZEUM… című kötet, mely kézikönyvként szolgál a programban részt vevő vagy szimpatizáló, csatlakozni vágyó kurátorok, közgyűjteményi szakemberek számára.
Mit érez HIÁNYnak a maga területén? A MúzeumCafé körkérdésére tizenegy múzeumi szakember válaszolt, igazgató, középvezető, régész, művészettörténész, restaurátor, múzeumpedagógus, történész, levéltáros, országos és vidéki múzeumok munkatársai. A lap most megjelent száma a múzeumi szakma, örökségvédelem hiányosságainak feltárása mellett megszűnt intézmények, elveszett műkincsek és gyűjtemények után ered.
A világ legzsugoribb embere adóelkerülés céljából vásárolt hihetetlen értékű műkincseket - ez a kép alakul ki a nézőben a hárombetűs mozicsatorna most vetíteni kezdett sorozatában, a Bizalomban (I.) J. Paul Gettyről. Ahogy minden mozi, ez is kicsit sarkosan fogalmaz, a szórakoztatás és megrendítés érdekében, ám nagyjából ez volt a valóság az olajmilliárdosról fennmaradt emlékezések szerint. A storyline az elrabolt unoka utáni hajtóvadászat, a díszletet a hetvenes évek Rómája és Getty angliai kastélya adja. Főszerepben a zseniális Donald Sutherland.
"Díjazottunk nem volt kivételezett helyzetben, amikor néhány évvel ezelőtt egy, a múzeum gyűjteményébe fél évszázada bekerült fotóhagyaték feldolgozásába kezdett. Amikor eldöntötte, hogy a Knebel-hagyatékra támaszkodva kibontja Szombathely 20. századi történetét, azon belül pedig nagyobb hangsúlyt fektet a város polgárosodását nagy mértékben előmozdító zsidóság sorsára, tudhatta, hogy az előtte álló feladat jóval több annál, mint amennyit a munkaköre megkövetel, szellemi és fizikai értelemben is ki kell lépnie annak az intézménynek a keretei közül, amelyik támogatása nélkül nem valósulhat meg sem a kiállítás, nem születhet meg a kötet, nem folytatható a kutatás."