A Szépművészeti Múzeum Caravaggiótól Canalettóig című kiállításának katalógusában sokszor hivatkoznak a szerzők Garas Klára kutatásaira: művek alkotóit határozta meg, másutt gyűjteményeket írt le vagy képek útját kutatta fel. A Szépművészeti Múzeum egykori főigazgatója ma, kilencven fölött is aktív, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a katalógus nála lévő példányát rögtön végigcédulázta.

2012 decemberében nyílt meg a Louvre első vidéki fiókintézménye, vadonatúj épületben, modern, a fővárosiétól eltérő felfogásban rendezett kiállításokkal. A kultúra "popularizálása", az elszegényedett, hátrányos helyzetű vidéken élők tömegeihez való eljuttatásának eszméje a francia kultúrpolitika egyik legfontosabb törekvése az utóbbi évtizedben. E cél egyik megtestesülése a Louvre-ban őrzött műtárgyak decentralizálásának gondolata is, amelyet 2001-ben Henri Loyrette, a párizsi múzeum akkori igazgatója vetett fel, és amely bő tíz év alatt öltött fizikailag is alakot.

Élő MúzeumCafé az ArtMarketen, 2013. november 30., szombat, 17:00 óra, Millenáris, D épület, Előadóterem

Művészeti vásárok, biennálék, egyéb nagy nemzetközi seregszemlék mutatják be szinte folyamatosan a világ képzőművészeinek mindig legújabb munkáit. De vajon mennyiben befolyásolják ezek a mai művészetet hivatásszerűen gyűjtő intézmények beszerzés-politikáját, gyűjteményépítési szempontjait, működési koncepcióját? – ezekre a kérdésekre keressük a választ vendégeink segítségével.

A beszélgetés résztvevői: Fabényi Júlia művészettörténész, a Ludvig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, Petrányi Zsolt művészettörténész, a MNG Jelenkori gyűjteményének vezetője, Sasvári Edit művészettörténész, a Kassák Múzeum vezetője. A beszélgetést vezeti: Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője.

Élő MúzeumCafé, 2013. november 24., vasárnap, 16:00 óra, Magyar Nemzeti Galéria

Búcsú az impresszionistáktól Az utóbbi idők egyik legsikeresebb hazai kiállításán a végső zárás előtt pár órával a tárlatról, annak létrejöttéről, koncepciójáról, érdekességeiről, valamint a nemzetközi és a hazai impresszionizmus közötti hasonlóságokról és különbségekről kérdezzük vendégeinket.

A beszélgetés résztvevői: Gergely Mariann művészettörténész és Plesznivy Edit művészettörténész, a kiállítás kurátorai, valamint Molnos Péter művészettörténész. A beszélgetést Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője vezeti.

Az év hátralévő heteire is tartogatunk programokat, az elsőt mindjárt a most hétvégi Art Marketen, aztán Szegeden, december közepén pedig Bartókról és a barbárokról beszélgetünk a Szépművészeti Múzeumban.

Élő MúzeumCafé – Magyar Nemzeti Galéria, A épület, 2013. november 14., csütörtök, 19:00 óra

A Magyar Nemzeti Galéria „iker-kiállításai” kapcsán ezúttal a két bemutatott művész sok párhuzamosságot mutató sorsáról, az azokban átélt hasonló történelmi tragédiák nyomán kialakult, vagy éppen azok hatására megváltozott alkotói pályájukról, a traumákkal terhes korokat idéző művek hasonlóságairól és különbözőségeiről kérdezzük vendégeinket.

A beszélgetés résztvevői: Galambos Ádám evangélikus teológus, az Asztali Beszélgetések Alapítvány elnöke, György Péter esztéta, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója és Tari Annamária pszichológus.

A párizsi Allegro Barbaro kiállítás látogatottsága pillanatokon belül eléri a 60 ezret. Ennek örömére most álljon itt a Musée d'Orsay igazgatójával készült interjúnk, amelyből kiderül, hogy Guy Cogeval kamaszkora óta rajong Bartókért, és nem ez a tárlat az első "magyarbarát" gesztusa: még montreáli múzeumigazgatóként Giorgio Vasari művét juttatta vissza a Szépművészeti Múzeumnak.

Lebontották, összecsomagolták, majd teherautókon Madridba szállították a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria remekműveinek nagyméretű reprodukcióit, amelyek október elejétől egy hónapig a barcelonai tengerparti sétány díszei voltak. A katalán város nem szűkölködik a látnivalókban, de tengerparton sorakozó nagyméretű órásmolinó egyáltalán nem lógott ki a felhozatalból, minden napszakban turisták és helyiek böngészték a háromszor három méteres reprodukciókat.

Novemberben a megszokottnál is több élő MúzeumCafé várja azokat, akik nemcsak nézni szeretik a kiállításokat. Lesz szó Chagall és Ámos tudatalattijáról, az impresszionisták szerethetőségének töretlenségéről és a kortárs művészeti múzeumokról, amelyek valamilyen módon mégiscsak piaci szereplők.

Az átlagnál alig alaposabb művészettörténeti ismerettel már messziről felismerjük Canaletto és unokaöccse, Bellotto velencei vedutáit. Hát éppen ez az: messziről már sokszor láttuk reprodukciók formájában, ám most, hogy lehetőség nyílik a Szépművészeti Múzeumban alaposabban szemügyre venni néhányat közülük, a figyelmünket rögtön nem a számtalanszor ábrázolt épületek, hanem az apró emberek, csoportok és kisállatok kötik le - ilyen lett volna Velence népe a 18. században?