A Magyar Vidék Múzeumok Szövetsége: A Magyar Vidék Múzeumok Szövetsége, értesülvén arról, hogy a MNB négy év alatt harmincmilliárd forintot szán műtárgyvásárlásra, összegyűjtötte harminckét tagintézménye erre vonatkozó javaslatait. A legnagyobb magyar múzeumi szervezet a magyar műkincsállomány csaknem felét őrző vidéki múzeumok képviseletében elsősorban olyan műtárgyakat, tárgyegyütteseket talált vásárlásra érdemesnek, amelyek a gazdag és összetett vidéki múzeumi gyűjtemények eddig kialakult szerkezetébe illeszkednek, és az intézmények gyűjteménygyarapítási stratégiájának megfelelően a gyűjtemények komplexitásának erősítését szolgálják.

Monok István: A magyarországi könyvtáraknak régi álmuk egy olyan pénzügyi alap léte, amelyhez azokban az esetekben fordulhatnak, ha a piacon felbukkannak egyedi, a nyilvános gyűjteményekből hiányzó, a védett írott kulturális örökség részét képező dokumentumok, és ezek megvásárlásához nem rendelkeznek kellő anyagi erővel.

Mravik László: Úgy vélem, ez a pénz kevés ahhoz, hogy a problémák megoldódjanak, ahhoz viszont sok, hogy nagyon szigorúan átgondolt koncepció nélkül költsük el. Az kétségtelen, hogy a bajok nagyon nagyok.

Gerhardt Ferenc: A Magyar Nemzeti Bank tevékenységében a kultúra támogatása és a hazai műkincsállomány megőrzése, illetve gyarapítása hosszabb múltra tekint vissza. A bank gazdag műgyűjteménye hasonló törekvések nyomán jöhetett létre, és ez a hagyomány érvényesült tíz évvel ezelőtt is, amikor a Járai Zsigmond vezette jegybank megvásárolta az állam számára Gerlóczy Gedeon örököseitől Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrus című alkotását.

Lesz-e újra szalon a Műcsarnokban - ez volt sokáig a nagy kérdés, miután megérkezett a Magyar Művészeti Akadémia a Hősök terére. (Ma már tudjuk: lett, az építészeti.) De mi ez a szitokszó, amiért annak idején Gulyás Gábor igazgató is lemondott, és sokan mások is lemondtak magáról a Műcsarnokról, amely története során a legtöbbször éppen ezeknek a szalonszerű kiállításoknak volt az otthona?