Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1919-ben Weimarban Walter Gropius által alapított Bauhaus iskola mindent megváltoztatott, amit addig színről és formáról, épületről és bútorról, fotóról és tárgykultúráról gondolt a világ. Ennek jó néhány magyar művész is részese lehetett, többen mesterként meghatározó szerepet töltöttek be az oktatási intézmény és műhely életében. Ennek megfelelően a budapesti múzeumok is gondoskodnak a centenárium méltó megünnepléséről.
Ha belelapoz az ember Cserba Júlia új kötetébe, az az érzése támadhat, hogy a francia fotográfia egyes időszakait éppúgy alapvetően meghatározták a magyar tehetségek, mint a filmiparét Hollywoodban, a különbség pedig leginkább abban rejlik, hogy míg az amerikai filmgyártásban ma nehezen találnánk aktív magyarokat, addig Franciaországban ma is működnek fotográfusok, még a legfiatalabb generációból is.
Éppen 15 éve annak, hogy fürdőruhára vetkőztette az írókat a Petőfi Irodalmi Múzeum, egy fotókiállítás erejéig: olyan fényképeket mutatott be, amely a nyaraló, többnyire strandoló írókat ábrázolta. A mostani válogatás földrajzi szempontból szűkíti (Balaton), a viseletet tekintve viszont kiterjeszti a témát, hiszen Szigligeten, Balatonfüreden, Sajkodon, Tihanyban számos pihentető elfoglaltság akadt az írók számára, a fürdésen kívül.
Mit érez HIÁNYnak a maga területén? A MúzeumCafé körkérdésére tizenegy múzeumi szakember válaszolt, igazgató, középvezető, régész, művészettörténész, restaurátor, múzeumpedagógus, történész, levéltáros, országos és vidéki múzeumok munkatársai. A lap most megjelent száma a múzeumi szakma, örökségvédelem hiányosságainak feltárása mellett megszűnt intézmények, elveszett műkincsek és gyűjtemények után ered.
"Díjazottunk nem volt kivételezett helyzetben, amikor néhány évvel ezelőtt egy, a múzeum gyűjteményébe fél évszázada bekerült fotóhagyaték feldolgozásába kezdett. Amikor eldöntötte, hogy a Knebel-hagyatékra támaszkodva kibontja Szombathely 20. századi történetét, azon belül pedig nagyobb hangsúlyt fektet a város polgárosodását nagy mértékben előmozdító zsidóság sorsára, tudhatta, hogy az előtte álló feladat jóval több annál, mint amennyit a munkaköre megkövetel, szellemi és fizikai értelemben is ki kell lépnie annak az intézménynek a keretei közül, amelyik támogatása nélkül nem valósulhat meg sem a kiállítás, nem születhet meg a kötet, nem folytatható a kutatás."
Arany János nagyon nem szerette, ha fotózták. Miközben a festmény a 19. századi romantika és biedermeier időszakában az alanyról idealizált képet mutatott, a fotográfia - minden technikai hiányossága ellenére - a rideg valóságot tükrözte. Közéleti szereplőként (MTA) azonban néha kénytelen volt kötélnek állni. Például akkor, amikor Országh Antal készített egy fényképet a költő családjáról 1863-ban. E kisméretű fotó az apropója a Petői Irodalmi Múzeum most nyílt kiállításának.
Mit ér a tehetség, ha diktatúra szolgálatába áll? Zseniális elme vagy a zsarnokság szekértolója volt Leni Riefenstahl, a harmadik birodalom propagandafilmjeinek rendezője? Valószínűleg mindkettő: "a szépség szörnyetegének" megítélése egyre kevésbé egyértelmű. A berlini olimpián több aranyérmet szerző fekete futóról, Jesse Owensről készült amerikai életrajzi filmben (Race - A legendák ideje, 2016) például egyértelműen pozitív szerepet osztottak rá, erősítve azokat a legendákat, amelyek a mai napig élnek róla. Hagyatékával most Berlin múzeumainak kellene valamit kezdenie, hiszen az örökösök így döntöttek, valószínűleg okosan. A feladat viszont kegyetlenül nehéz lesz.
Keleti Éva irigylésre méltó életkedvvel forog színészportréi között, amelyből - a fotográfus születésnapjának megfelelően - nyolcvanötöt választott ki a Nemzeti Múzeum, az életmű őrzője és feldolgozója. Optimista tárlat ez, sok-sok mosolygós arccal, a közelmúlt színháztörténetének krémjével.
Több ezer kiállítási enteriőrfotót tesz publikussá honlapján a New York-i Museum of Modern Art, egészen az 1929-es nyitókiállítástól (Cézanne, Gauguin, Seurat, van Gogh) kezdve: közel 33 ezer fotót publikálnak, ezek többsége még nem szerepelt a nyilvánosság előtt, online felületen pedig pláne nem.
Szakmánkban (a művészeti sajtóban) sokan keresik a kapcsolódási pontokat a múzeumok, művészetek és a napjainkban a legnagyobb médiaérdeklődést kiváltó futball között. A Louvre-Lens megtalálta, egyetlen, tökéletes fotóval. (Tegnap a város stadionja adott otthont a Portugália-Horvátország EB-nyolcaddöntőnek.)
Illusztráció: A Louvre-Lens Twitter
