Úgy tűnik, hogy a szerelmesek napját ma már a virágüzletek, az édességboltok, a wellness szállodák, az éttermek és az ékszerészek mellett a múzeumok is magukénak érzik, ráadásul idén éppen szombatra esik, ezért van mód arra, hogy egész nap, éjszakába nyúlóan programot szervezzenek. Jelmez kötelező vagy legalábbis erősen ajánlott!

Keserü Katalin művészettörténészek több generációját tanította és tanítja ma is, életműve ugyanakkor nehezen átfogható, részben az egyetemi oktatói munka okán, amelynek kézzelfogható nyoma csak akkor marad - az indexek aláírásai mellett -, ha az előadások szövegét valaki rögzíti, és nyomtatásban megjelenteti. Ugyanakkor kíváncsisága a művészettörténet legkülönbözőbb területei felé terelte a 19. század történetétől a magyarországi szecesszión át a kortárs művészetekig, a kézműipartól az iparművészetig. Talán ugyanez a kíváncsiság késztette arra is, hogy megpályázza a Műcsarnok igazgatói székét, majd az Ernst Múzeumét - mindkét korszak maradandó nyomott hagyott a hazai muzeológia történetében, az előbbi a műcsarnoki igazgatói anomáliák első epizódjaként, az utóbbi az akkor rövid időre független Ernst Múzeum fénykoraként.

Kevesen tudják (és még kevesebben emlékezhetnek rá), hogy a városligeti Közlekedési Múzeum valaha inkább hasonlított egy templomra, mint egy kiállítóhelyre. Még néhány év, és ismét a régi pompájában várja a látogatókat, előbb azonban, idén április 15-én bezár, és elkezdődik az épület felújítása és bővítése.

Nehezen indultak tavaly a holokauszt és a Nagy Háború (az első) évfordulója alkalmából rendezett események, és az igazán nagyszabású, tán kissé későn elkezdett projekt, a Sorsok Háza befejezésére is még ki tudja, meddig kell várni, így nem meglepő hogy számos program, kiállítás csúszott át az idei évre. Igaz, a holokauszt sem ért véget 1944-ben, az első világháború száz évvel ezelőtt pedig éppen hogy elkezdődött.

Az ország egyik legdíszesebb és legizgalmasabb múzeumi tere, a Szépművészeti Múzeum hatvan éve lezárt Román Csarnoka az utóbbi évtizedekben leginkább egy horrorfilm forgatási helyszínére hasonlított, a világháborúban megrongálódott, azóta festmények és gipszmásolatok raktáraként szolgált. A múzeum egy hónap múlva bezár, elkezdődik az épület rekonstrukciója. Ám addig is - míg a Rembrandt kiállítás közönsége hömpölyög néhány méterrel odébb - a szakemberek zárt ajtók mögött hozzáláttak az 1983-ban felépített polcrendszer elbontásához.

Teremőr a kép előtt. Élő lény a kép előtt, az élő kép előtt. Előkép a valós képhez. A kép egészéhez, mely a dolgok mögött végbemenő jelenségeket nem megnevezi, hanem mutatja. Vagyis inkább sejteti. A festmény bal csücskénél, mint valami igézet, teremőr ül utcai ruhában. Csend és eltolódás ember, kép és kiállítótér kapcsolódási sávjain. Némaság. Némaság, mely felpattintja a tér hullámzó pontjainak csatjait. Nem látjuk? Talán. Azaz inkább nem. Nem baj. Azért még így van. Vagy így (is) lehet. Miért ne? Ebben a pillanatban úgy tűnik, mintha a teremőr egy kép lenne. Festmény. Mű a mű mellett.

Hogy mit jelent a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének száz évét átfogó kötet megjelenése, azt pontosan tudja és átérzi egy muzeológiai szakember és egy klasszika archeológus. De vajon miért érdemes az említett két - szűk - halmazba nem tartozók számára is kézbe venni, elolvasni Nagy Árpád Miklós munkáját, arra számos érvet sorakoztatunk fel.

A történeti fotográfia gyűjtése és feldolgozása idehaza évtizedekig jelentős terhet cipelt, mivel elsősorban a Munkásmozgalmi Múzeum gyűjtési területének számított, függetlenül a fotó technikájától, korától, készítőjétől. Stemlerné Balog Ilona a kötelező egyetemi gyakorlat időszakától máig egyetlen gyűjteményben dolgozott, húsz évig pedig vezette azt, amelyet hol Legújabbkori Történeti Múzeumnak, hol Magyar Munkásmozgalmi Múzeumnak, majd ismét Legújabbkorinak, ma pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának neveznek.

A legnagyobb múzeumok főműveit bemutató virtuális galéria stábja novemberben ismét Budapesten járt: a Szépművészeti Múzeum kiválasztott műtárgyait fotózták a korábbinál nagyobb felbontásban, valamint "street view" felvételeket készítettek a múzeum kiállítótereiben.

Sokféle múzeumlátogató van. Amikor a Magyar Nemzeti Galéria egy "multi" irodaházába visz egy felnőtteknek szóló múzeumpedagógiai programot, akkor egy nagyon speciális közönséget szólít meg. A jelek szerint sikerült, hiszen már eddig is az irodaház teljes létszámánál többen keresték fel a Kötőjelek című kiállítást.