Megszokhattuk, hogy művészeti múzeumaink (MNG, Fővárosi Képtár, Ferenczy Múzeum stb.) rendszeresen foglalkoznak 20. századi festők, szobrászok túlélési stratégiáival, bemutatnak rendszereken átívelő életműveket, olyan életpályákat, ahol a művésznek ellenszélben, mellőzöttként, belső emigrációban kellett megélnie, alkotnia, a pálya során többször is újrakezdenie, felépítenie önmagát. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása egy különleges személyiséget mutat be, aki nem volt művész, sem politikai személyiség, sem közéleti figura, élete és életműve mégis szimbóluma lehet az erőnek, a tehetségnek, az életrevalóságnak, és akinek révén bemutatható, hogyan működött a szocialista évtizedek elitjének világa. Mit jelentett kiragyogni a szürkeségből, kinek járt alanyi jogon az igényesség és mit jelentett az erőfeszítés a luxusért? Rotschild Klára a divat nagyasszonya volt, akinek lehet, hogy több érzéke volt az önmenedzseléshez, mint a tervezéshez, de ez akkor, úgy tűnik, mindenhez elég volt.

Az ICOM szeptemberi kiotói kongresszusán végül nem szavazták meg az új, az intézmények társadalmi szerepvállalására nagyobb hangsúlyt fektető definíciót, de le sem szavazták - a döntést egy másik időpontra és fórumra hagyták a résztvevők. A vita egyik résztvevője (a szervezet Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, Varga Benedek, az MNM főigazgatója) mellett Toronyi Zsuzsannával, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatójával és György Péter egyetemi tanárral beszélgetett Frazon Zsófia etnográfus (Néprajzi Múzeum) az ICOM MNB és a MúzeumCafé közös programján október 25-én.

Az 1956-os forradalom heteiben tetemes károk érték a fővárosi múzeumok épületeit és gyűjteményeit. Elsősorban az akkor az Országos Széchényi Könyvtárnak és a Természettudományi Múzeumnak is helyet adó Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum környékén zajlottak a legnagyobb pusztítással járó események, az Üllői út környezetében. Mindkét intézmény pótolhatatlan veszteségeket szenvedett, a világhírű Afrika-kiállítás a Nemzeti Múzeum épületében teljesen megsemmisült, de más gyűjteményekben is dokumentumok, tárgyak ezrei pusztultak el a belövések, tűzesetek következtében. A Fortepan oldaláról válogattunk.

Városi múzeumok, a városok mint múzeumok - ez a központi témája a MúzeumCafé 73. számának.

A BAHART (Balatoni Hajózási Zrt.) a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum rendelkezésére bocsájtotta kilenc doboznyi archívumát, a múzeum ezt restaurálta és digitalizálta, most pedig kutathatóvá tette bárki számára. A fotókon jórészt a két világháború közötti évek kikötőépítési, part karbantartási és kármentési munkálatai láthatók.

Egy olyan időszakról beszélünk, amikor pár hónap alatt kifordult a világ a négy sarkából, összeomlott az addig öröknek hitt rend, és mindenki újra bízni kezdett a szebb jövőben. Kevés példa volt a történelemben arra, hogy ennyi millió ember egyszerre volt optimista és érzett szolidaritást több millió másik idegen iránt. Ez volt 1989. Az év talán legfelemelőbb heteit augusztus végén, szeptember elején élhettük át, mi, akik korunknál fogva már figyelhettük a híreket. A zugligeti remény hőseire emlékezik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Nemzeti Múzeum közös kiállítása a múzeumban.

Nagyjából huszonöt éve értesült a hazai közvélemény a ma Seuso-kincsnek nevezett leletegyüttes amerikai felbukkanásáról, a régész szakma korábban, náluk előbb csak a bűnüldözők, bár akkor még csak illegális kincskeresők utáni nyomázásról volt szó - filmbe illő történet az egész. Ma múzeumszakmai ügy, klasszika-archeológiai és művészettörténeti kutatások tárgya, kurátori feladat, és bárki számára megtekinthető.

Mi történik a kulisszák mögött? Hogyan áll össze a kurátori koncepció, milyen körülmények között várakoznak a műtárgyak a kiállításra, miként áll össze a múzeumshopok választéka? A múzeumi háttérmunka előtt tiszteleg a MúzeumCafé 72. száma.

Különleges kiállítás nyílt a Ludwig Múzeumban, mely Király Tamásra, a 2013-ban elhunyt tervezőre emlékezik. Különleges, mert a főszereplőről igen keveset tud meg a látogató, és mert először van lehetőség a hagyatékban fennmaradt ruhaszobrokat kiállításon látni, így a kontextus révén máris műtárggyá váltak.

Igazán nem természetes egy olyan intézménynek a születése és gyarapodása, amelyiknek minden műtárgya az intézménytől több ezer kilométer távolságból származik. Éppen ezért különösen érdekes a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum centenáriumi kiállítása, hiszen lényegében a szerzés, gyarapodás stációit veszi sorra, végig utalva arra a politikai és társadalmi környezetre, amelyikben mindez lehetséges volt, rendszerenként egészen különböző módokon és módszerekkel.