Hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításai egyre jobban építenek az egyes írók, költők kapcsán felmerülő sztereotípiákra, azért nem a múzeum ítélendő el, egyszerűen a kevesebb olvasás, és pláne a klasszikusok kevesebb olvasása miatt hívószavak mentén lehet csak megszólítani a látogatót. Aztán ha betér, gazdagabb tartalommal találkozik, ezzel pedig mindenki jó jár. A Csáth Géza halálának 100. évfordulója apropóján megrendezett kiállítás egy függőség, egy összeomlás története, közben pedig kiderül, hogy a főszereplő nagyobb zseni volt annál, mint amit elképzelni lehet róla.

Egy művész, aki - úgymond - megelőzi korát, eleget tesz a modernizmus szellemének, így tehát a független kultúrhérosz mítoszát jeleníti meg. Azok, akik követik őket, a korszellem, illetve a korstílus uralmának illusztrációjává válnak, vagy ugyancsak és későn kell igyekezniük, hogy függetlenségüket bizonyítsák, mondván, nem maradtak sem el, sem le semmiről, lévén a saját univerzumuk normái szerint dolgoztak: azaz van művészeti világ az univerzális (globális) normákon innen és túl. A horizontális, tehát a művészeti földrajz uralmának értelmezési keretére épülő művészettörténet és a lokális műhelyek függetlenségének esztétikája közti vita és párbeszéd folyamatosan zajlik (lásd: Kondor Béla, Gruber Béla, Szalai Ferenc és mások, illetve Leon Kossoff és Frank Auerbach). György Péter írása

A fekete zsák története annak idején megjárta a sajtót, most pedig önálló teret kapott a Magyar Nemzeti Galéria minden múlt a múltam kiállításán. A MúzeumCafé 2015-ben interjút készített a Fortepan-alapító Tamási Miklóssal, az ehhez készült portré pedig egy IX. kerületi lomtalanításon készült. Hamarosan kiderült, hogy az alany kezében lévő fekete zsák igazi kincseket rejtett, egy máig ismeretlen tehetséges amatőr fotós képsorozatait.

A világ legfurcsább megnyitóját követően ismét megnyílt az újfent felújított Kovács Margit Múzeum Szentendrén. Először a Csakugyan együttes varázstalanította a 20. század egyik legkülönösebb alkotóját egy, az eseményre írt dallal, majd két beszéd (Gyürk Dorottya és Vadas József) is elverte rajta a port. A kiállítás viszont tényleg érdekes lett, pláne hogy igyekezett a különlegeset, az extrát kiválasztani az életműből és a raktárba száműzni a közhelyeset.

Mindenképpen, hiszen éppúgy szinte megismételhetetlen alkalom lenne, mint a Raffaello-, a Bruegel-, most pedig a Rothko-kiállítás az Albertinában, illetve a Kunsthistorisches Museumban, hogy csak a közelmúlt és a jelen eseményeit említsük. A felvetés oka, hogy talán így könnyebb felmérni, mennyire különleges lehetőség egyben látni Michelangelo és kortársai közel nyolcvan rajzát Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban.

A művészeti világban fontos hírforrás, a The Art Newspaper közzétette az elmúlt hónap legértékesebb múzeumi gyarapodásainak listáját. Az öt kiemelt műtárgy között szerepel Stuart Mária Henrietta esküvői portréja, melyet a Szépművészeti Múzeum vásárolt a Christie's árverésén, igaz, korábban, de a tranzakció nyilvánosságra hozatala alapján márciusi eredménynek számít.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1919-ben Weimarban Walter Gropius által alapított Bauhaus iskola mindent megváltoztatott, amit addig színről és formáról, épületről és bútorról, fotóról és tárgykultúráról gondolt a világ. Ennek jó néhány magyar művész is részese lehetett, többen mesterként meghatározó szerepet töltöttek be az oktatási intézmény és műhely életében. Ennek megfelelően a budapesti múzeumok is gondoskodnak a centenárium méltó megünnepléséről.

A magyar múzeumi világ legendáira emlékezik a MúzeumCafé folyóirat idei első, dupla száma.

Teljes egyetértésben ítélte oda a MúzeumCafé szerkesztőkből és szerkesztőbizottsági tagokból álló kuratóriuma az idei MúzeumCafé díjat a Néprajzi Múzeum etnográfusának, Frazon Zsófiának és a bő három év kutatómunka eredményeképpen tavaly megjelent ...NYITOTT MÚZEUM... kézikönyv tudós közösségének. A díjat március 20-án a Lumen kávézában adtuk át, ahol néhány hónappal ezelőtt a kötetet is bemutatták. A laudációt követően Frazon Zsófiával és György Péterrel, a szerkesztőbizottság tagjával Gréczi Emőke főszerkesztő beszélgetett.

Bármilyen hihetetlen, de előbb volt emlékszobája Magyarországon Goethének, mint Petőfinek, Aranynak vagy Vörösmartynak. Szerencsére voltak, akik még időben kitalálták: gyűjtsék össze Petőfi ereklyéit, keressék fel azokat az embereket, akik találkozhattak a költővel és őrizhetnek tőle bármilyen személyes tárgyat, a gyűjteményből pedig hozzanak létre egy kis múzeumot, amit akkor még Petőfi-háznak hívtak - a Petőfi Irodalmi Múzeum elődjeként.