Városi múzeumok, a városok mint múzeumok - ez a központi témája a MúzeumCafé 73. számának.
Városi múzeumok, a városok mint múzeumok - ez a központi témája a MúzeumCafé 73. számának.
Miután Napoleon elfoglalta Bécset, I. Ferenc császár Komáromban lelt menedékre, ahol egy komolyabb erődrendszer kialakítását kezdeményezte. Így az Óvár és az Újvár mellett három erőd is elkészült (volna): a Monostori, az Igmándi és a Csillagerőd. A történelem fordulatai úgy hozták, hogy ezek közül kettő is kapcsolatba hozható a Szépművészeti Múzeum klasszikus szobormásolatának gyűjteményével.
Hosszú idő telt el azóta, hogy látványosságként szingaléz embereket mutogattak a Városligetben - a magyar cirkusztörténet nagyjából onnan indult, ma pedig múzeum és kutatóközpont születik ennek az előadóművészeti ágnak a tárgyi és szellemi emlékei kutatására, megőrzésére és bemutatására. Ennek első állomásaként már látható a Nincs mááásik! című kiállítás a Fővárosi Nagycirkusz épületében, készül ennek interaktív, a gyermeklátogatókra (is) szabott változata, és gyűlik az anyag, amelyből az ország talán legfiatalabb múzeuma gazdagodik.
A BAHART (Balatoni Hajózási Zrt.) a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum rendelkezésére bocsájtotta kilenc doboznyi archívumát, a múzeum ezt restaurálta és digitalizálta, most pedig kutathatóvá tette bárki számára. A fotókon jórészt a két világháború közötti évek kikötőépítési, part karbantartási és kármentési munkálatai láthatók.
Egy olyan időszakról beszélünk, amikor pár hónap alatt kifordult a világ a négy sarkából, összeomlott az addig öröknek hitt rend, és mindenki újra bízni kezdett a szebb jövőben. Kevés példa volt a történelemben arra, hogy ennyi millió ember egyszerre volt optimista és érzett szolidaritást több millió másik idegen iránt. Ez volt 1989. Az év talán legfelemelőbb heteit augusztus végén, szeptember elején élhettük át, mi, akik korunknál fogva már figyelhettük a híreket. A zugligeti remény hőseire emlékezik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Nemzeti Múzeum közös kiállítása a múzeumban.
Nagyjából huszonöt éve értesült a hazai közvélemény a ma Seuso-kincsnek nevezett leletegyüttes amerikai felbukkanásáról, a régész szakma korábban, náluk előbb csak a bűnüldözők, bár akkor még csak illegális kincskeresők utáni nyomázásról volt szó - filmbe illő történet az egész. Ma múzeumszakmai ügy, klasszika-archeológiai és művészettörténeti kutatások tárgya, kurátori feladat, és bárki számára megtekinthető.
Mi történik a kulisszák mögött? Hogyan áll össze a kurátori koncepció, milyen körülmények között várakoznak a műtárgyak a kiállításra, miként áll össze a múzeumshopok választéka? A múzeumi háttérmunka előtt tiszteleg a MúzeumCafé 72. száma.
Komoly szenzációnak ígérkezik a művész, tanár, szervező és kurátor augusztus 5-én nyíló és közel egy évig látogatható kiállítása.
Különleges kiállítás nyílt a Ludwig Múzeumban, mely Király Tamásra, a 2013-ban elhunyt tervezőre emlékezik. Különleges, mert a főszereplőről igen keveset tud meg a látogató, és mert először van lehetőség a hagyatékban fennmaradt ruhaszobrokat kiállításon látni, így a kontextus révén máris műtárggyá váltak.
Igazán nem természetes egy olyan intézménynek a születése és gyarapodása, amelyiknek minden műtárgya az intézménytől több ezer kilométer távolságból származik. Éppen ezért különösen érdekes a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum centenáriumi kiállítása, hiszen lényegében a szerzés, gyarapodás stációit veszi sorra, végig utalva arra a politikai és társadalmi környezetre, amelyikben mindez lehetséges volt, rendszerenként egészen különböző módokon és módszerekkel.