A nemzetközi kiállítások zárásának időpontját szinte lehetetlen csúsztatni, hiszen a művek egy részét (vándorkiállítások esetében az egészet) már máshol várják. A ritka lehetőséget most kihasználja az MNG, és egy hónapig meghosszabbítja a Picasso-kiállítást, hiszen megteheti: az anyag erre a helyre lett összeállítva, elsősorban egy olyan múzeum anyagából, amelyik ezt a döntést meghozhatta, illetve a kérésnek eleget tehet.

Lapunk legutóbbi számának ("az ötvenkettes", "a nemzetis" vagy "a bevágásos") borítóját egy testvérpár tervezte, akik a munkafolyamat során három szakmát is képviseltek együtt: a képzőművészetet, a tervezőművészetet és az építészetet. Ugyan a produktumot úgy szeretjük, ahogy van, mégis érdemes egy kicsit többet megtudni arról a gondolatmenetről, amelynek eredményeképpen ezt a finom grafikát kaptuk.

Idén ünnepeljük Victor Vasarely születésének 110. évfordulóját, és az első magyarországi Forma 1-es autóverseny 30. születésnapját, ám ez még nem lenne elég a kapcsolathoz: az 1986-os, debütáló futamot leintő kockás zászlót maga a világhírű mester tervezte. Az eredetit ma már nem használhatják, hiszen - állítólag - Bernie Ecclestone magángyűjteményében műtárgyként őrzi, ám a rekonstrukciójára, annak használatára idén sor kerülhet.

A városi séták ideális közönsége 20-25 főből áll, mondják a tapasztalt sétaszervezők, a MúzeumCafé programján a Nemzeti Múzeum kertjében kétszer többen vettek részt, dacára a hőségnek - vagy éppen ezért, hiszen a park fái legalább a tűző napot kiszűrték. Ugyan májusi lapszámunkban Debreczeni-Droppán Béla remek írásában gondosan áttekintette a Múzeumkert történetét, a séta során mégis tudott újabb adalékokkal szolgálni, amellett, hogy a cikkben említett nevezetességeket "élőben" is láthattuk.

Miközben lázasan készítjük folyóiratunk következő, szeptemberre tervezett Kádár-számát (úgy értve: a Kádár rendszer muzeológiája), egyszer csak megjelenik a Műcsarnok ajtajában Szervátiusz Tibor Dózsája, és máris tudjuk, hogy nagyon aktuálisak leszünk. A korszak feldolgozása ma a legkurrensebb téma, gondoljunk csak az Új Budapest Galéria Nagyítások című kiállítására, a kiscelli #moszkvatérre, a készülő Stúdió-kiállításra vagy a velemi textilművészeti alkotótelep történetének bemutatására a Fugában.

Július elsejével Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM) igazgatója veszi át a Nemzeti Múzeum vezetését. Összeraktunk egy kisokost az új főigazgatóról.

Szakmánkban (a művészeti sajtóban) sokan keresik a kapcsolódási pontokat a múzeumok, művészetek és a napjainkban a legnagyobb médiaérdeklődést kiváltó futball között. A Louvre-Lens megtalálta, egyetlen, tökéletes fotóval. (Tegnap a város stadionja adott otthont a Portugália-Horvátország EB-nyolcaddöntőnek.)

Illusztráció: A Louvre-Lens Twitter

Ebben az eufóriában talán nem túl nagy bátorság labdarúgó hasonlattal élni: annyira szívesen cserélnének velünk az EB-pozíciónkért olyan nemzetek, mint az osztrák, a svéd vagy (pláne) a holland, mint amennyire a Magyar Nemzeti Galériával bármely világváros bármely nagy múzeuma. Jövő héttől a Budavári Palota Hunyadi udvarán új közlekedési helyzet alakul ki: balra Picasso, jobbra Modigliani.

Miközben minden létező múzeumban egymás lábát tapossák a látogatók, van, ahol egész évben nem látnak akkora közönséget, mint ezen az egyetlen estén, valójában nagyon is van tétje annak, hogy a látogató hol kezdi a programot, hol veszi a karszalagot, a tömeg ugyanis önmagában nem jelent bevételt az intézménynek. Aki erre figyel, az kismúzeumból indul, jótékony céllal.

Az általános amnesztia évében járunk, 1963-ban, amit nevezhetünk általános amnéziának is: az új világ origója, a megbocsátásé, az újrakezdésé, a beletörődésé, a látszólagos optimizmusé. Mélyi József kurátorként éppúgy felnyitotta és újraélesztette a korszakot, mint az öreg professzor a paciensét a műtőasztalon - Jancsó Miklós Oldás és kötés című filmje nyomán bontja ki a kora hatvanas évek képző- és iparművészetét, sok-sok társadalom- és kultúrtörténeti utalás mentén. Fontos kiállítás a Budapest Galériában.