Mi a közös egy hollywoodi film és a Nemzeti Múzeumban most megnyílt kiállítás főszereplője között? Hogy A nő kétszer című romantikus mozi főhőse, a Gwyneth Paltrow alakította Helen és Anna, a Változatok székely asszonysorsra című kiállítás középpontjában álló figura egyaránt két különböző úton folytatja életét (hiszen fikció mindkettő), a két út azonban ugyanoda torkollik, mintha a sors eleve elrendeltetett lenne.

Az előttünk álló hétvégén bezár az a Néprajzi Múzeum, amelyik az egykori Kúria épületében működött és megszűnik az a múzeum tér, amelyik ha kényszerből is, de mégiscsak bő fél évszázadig három intézménynek is otthont adott: a Munkásmozgalmi Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Galériának és a Néprajzi Múzeumnak. Egy korszak lázárult.

A szabadtéri néprajzi múzeumok többsége úgy jön létre, hogy más településeken elbontott házakból, azok berendezéséből keletkezik egy mesterséges múzeumfalu, amelynek segítségével bemutathatók az egyes tájegységek építészeti jellemzői, tárgyhasználata és az életmód más tájegységektől eltérő sajátosságai. A szentendrei Skanzen valóban a semmi közepén született meg a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Az intézmény a saját 50. születésnapja alkalmából most viszonozza az érintett több száz magyar település nagyvonalúságát és egy erre a projektre felújított Robur kisbuszban virtuálisan visszaviszi az egykori gesztus dokumentációját.

Miközben lapunk az idén ötven éves szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot ünnepli, a skanzen is újabb kiállítást nyitott az évforduló tiszteletére. Áprilisban ötven tárgy és ötven megszólaló ötven történetén keresztül tekintették át az intézmény elmúlt fél évszázadának emlékezetes pillanatait (ma is látható persze), június óta pedig egy "életmódtárlat" segítségével idézik fel azt a kort, amelyben a múzeum fogant. Ez a Hé '67! Remek családi program, de nagyjából 40 fölött emelkedik a pulzus.

Nosztalgikus, vidám hónapok elé néz a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, mert amellett, hogy mostantól több felvonásban ünnepli alapításának félszázadik évfordulóját, de a MúzeumCafé is egy dupla számmal készül a nyárra, benne sok-sok szabadtérrel, néprajzzal és múzeummal. A most nyílt kis kiállítás egyértelműen jelzi, hogy a lehetőségért megküzdő alapítók nem dolgoztak hiába.

Összefoglaljuk mindazt, ami az eredményhirdetés közben eszünkbe jutott:

A bodrogközi Karos település határában az eddig ismert legnagyobb honfoglaláskori temető maradványait tárták fel 1986 és 1990 között, a leletek alapján feltételezhető, hogy egy hadsereg vezetőit, tisztjeit hantolták el ezekben a sírokban. A miskolci Herman Ottó Múzeum ebből a leletegyüttesből létrehozta a 2014-ben az Év kiálltása címmel is elismert tárlatot. A kurátor vendégszereplésével kezdődik a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM) 4. PILLA című előadássorozata, rögtön húsvét után.

Nehezen indultak tavaly a holokauszt és a Nagy Háború (az első) évfordulója alkalmából rendezett események, és az igazán nagyszabású, tán kissé későn elkezdett projekt, a Sorsok Háza befejezésére is még ki tudja, meddig kell várni, így nem meglepő hogy számos program, kiállítás csúszott át az idei évre. Igaz, a holokauszt sem ért véget 1944-ben, az első világháború száz évvel ezelőtt pedig éppen hogy elkezdődött.

"A munkálatok annyira előrehaladtak, hogy a tárat mint tökéletes Néprajzi Múzeumot, már az év őszén meg lehet nyitni."

Új időszámítás kezdődik a Néprajzi Múzeumban, méghozzá 2014. március 5-én, új arculattal, kiállításmegnyitókkal, előadásokkal és tárlatvezetésekkel. Az új jelszó mostantól: Érték, Élmény, Ember, Emlék.