Úgy tűnik, a múzeumvezetők elfogadják az ideológiai iránymutatást, ám segítséget inkább konkrét szakmai kérdésekben várnak. Például hogy mettől meddig tart egy vidéki múzeum kutatási területe, valamint hogy mi legyen az orosz szakszövegekkel. Az MMOK 1950. áprilisi, első összmúzeumi konferenciája, harmadik rész.

A Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának első összmúzeumi konferenciájának (1950. április 20-22.) jegyzőkönyvét kezdtük el részletekben feldolgozni. Első részünkben Ortutay Gyula általános bevezetője, majd Pogány Ö. Gábornak a vidéki múzeumvezetők előtt elmondott beszéde után a hozzászólások következtek. PÖG kifejezetten azt kérte, hogy csak az "elvi kérdésekhez" fűzzenek észrevételeket.

Ígéretünkhöz híven ismertetjük a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja első összmúzeumi konferenciájának (1950. április 20-22.) anyagát. Elsőként a MMOK-ot vezető Ortutay Gyula, és ekkori helyettese, Pogány Ö. Gábor beszédét foglaljuk össze. Megjegyzéseinket dőlt betűvel jelezzük.

Raffaello halálának ötszáz éves évfordulója alkalmából nyílt egészen egyedülálló, és nyilván megismételhetetlen kiállítás a római Quirinale-palotában, március 5-én. Három nappal később pedig bezárt, bizonytalan időre.

A mindössze 37 évet élt művész kétszáz alkotását sikerült egybegyűjteni a világ minden részéről, ráadásul egy, rekonstrukciót követően újranyitott épületben. A tárlat június 2-ig tartana nyitva, már elővételben 70 ezernél több jegy kelt el az év egyik legjobban várt, és valóban monumentális kiállítására. Az Olaszországban tomboló járvány miatt azonban március 8-tól minden múzeum zárva tart, a következő intézkedésig, úgy tűnik, április 3-ig biztosan.

A zárlat vonatkozik a Vatikáni Múzeumokra, az Uffizi Képtárra, de a Colosseumra és a Forum Romanum területére is – Olaszország leglátogatottabb muzeális kiállítóhelyeire.

Néhány éve még azt gondoltuk, hogy elvész az emlékezetből (a magyar színház és a művészet történetébe pedig be sem kerül) az a különleges néhány év, amikor a Bábszínház műhelyében progresszív képzőművészek tervezték és kivitelezték az előadások díszleteit, bábfiguráit és plakátjait, azaz egyszerűen meghatározták az intézmény arculatát, a hivatalos kiállítóterekből kirekesztve, a megélhetésért, mégis lelkesen és tehetségesen, képességeik legjavát nyújtva. Szerencsére kiderült, hogy a Bábszínház jelentős tárgyi anyaggal rendelkezik a korszakról, a vonatkozó alkotásokat pedig hozzá tudja rendelni a korszakot alaposan ismerő kurátor. A Tiltottak menedéke kiállítás a Képzőművészeti Egyetemen minden tekintetben egyedülálló tárlat.

Ferenczy Noémi visszatért abba a városba, amelyik éppen borzasztóan nehéz helyzetbe hozza a családnevét viselő múzeumot. Amíg megszületnek az intézmény költségvetését (ezzel együtt munkatársait) érintő intézkedések, a látogató egy másik dimenzióba léphet a képző- és iparművészet határán alkotó művész életműve jelenleg mozdítható, fellelhető darabjai között.

Bezárt múzeumaink közül az Iparművészeti sorsa tűnik a legbizonytalanabbnak, ezért minden híradás az épület rekonstrukciójáról, az újranyitásért tett munkáról örömmel töltheti el az embert. A sajtónak ma volt lehetősége bejutni az épületbe, és megnézni, hogy miért valóban bonyolult és hosszadalmas a Lechner-épület felújítása, milyen csodák kerülnek elő munka közben, és mi az egyáltalán: "beépített műtárgy".

Egyetlen életmű egy bizonyos időszakával foglalkozó, mégis igen szerteágazó, művészettörténeti, politikatörténeti, antropológiai kutatásokra épülő kiállítást nyílt a Kassák Múzeumban. Egy surranófény világított rá, hogy a magyar avantgárd egyik legaktívabb művésze, Mattis Teutsch János késői művei alatt más alkotások lapulnak. A réteg lefejtésével az életrajz különböző rétegei is előkerültek.

Úgy tűnik, hogy Christo mégsem áprilisban csomagolja be a párizsi Diadalívet, ezzel pedig gyakorlatilag dől a Pompidou közeljövőre tervezett programja, de látnivaló így is lesz bőven a honfitársaink által e célból legszívesebben felkeresett nagyvárosokban.

Jövőre hetvenéves a Móra Kiadó: 1950-ben alakult, elsőként Fazekas Annát nevezték ki az élére, az Öreg néne őzikéje íróját. A Móra afféle "házi kiadója" volt - többek között - Kormos Istvánnak, Varga Katalinnak, Lázár Ervinnek, Csukás Istvánnak, Janikovszky Évának s jó néhány zseniális könyvillusztrátornak, köztük Réber Lászlónak, Reich Károlynak, Würtz Ádámnak, F. Győrffy Annának, K. Lukáts Katónak, Róna Emynek, Szecskó Tamásnak. Janikovszky Éva hosszú ideig főszerkesztője is volt a kiadónak. Neki köszönhető, hogy a Móra nem tűnt el a rendszerváltással. Fia, Janikovszky János kisrészvényesként került eleinte a privatizált vállalatba, ma övé a Móra Kiadó. Két évtized alatt szerezte vissza számos régi könyvük jogait és grafikáit.

Janikovszky Jánossal Karácsony Ágnes beszélgetett.