Lotharingiában, a francia, a német és a luxemburgi határ metszéspontjánál, a Moselle és a Seille folyók találkozásánál áll Franciaország egyik legfontosabb modern és kortárs művészetet bemutató - és egyben alakító - intézménye, a Centre Pompidou-Metz. A francia kulturális élet egyik legfontosabb szereplőjeként nem múzeum a fogalom jogi értelmében, de praktikusan nem is kizárólag kiállítóhely, sokkal több annál.

Arról a teremről van szó, ahol Anthony Hopkins (Picasso) először megcsókolja Natasha McElhone-t (François Gilot) a Túlélni Picassót című soha meg nem unható filmklasszikusban, és nem utolsósorban ahol a Guernica készült - nos, néhány hónapja fennállt a veszély, hogy a tulajdonosok luxusszállót nyitnak benne. A pánikgomb hatásos volt: a műtermet védett történelmi emlékhellyé nyilvánították.

Miközben a hazai aukciós házak jobbára nyári szünetet tartanak, a világ nagy árverezői egy percet sem pihennek. Ilyenkor például hűsítő könyvaukciókat szoktak tartani - így volt ez júniusban és júliusban Londonban és Párizsban is. A legmellbevágóbb ár kétség kívül az a 187 ezer euró, amit egy olyan kötetért fizettek a Sotheby'snél Párizsban, amit Baudelaire ajándékozott Manet-nak.

A párizsi Allegro Barbaro kiállítás két kurátora (Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán) mellett egy harmadik magyar művészettörténész is részt vett a munkában, sőt, Krasznai Rékának hónapokig a Musée d'Orsay jelentette a munkahelyét, ezáltal bepillantást nyert a világ egyik vezető múzeumának mindennapjaiba. Tapasztalatairól kérdeztük.

Bő két és fél hónap alatt 160 ezren keresték fel az Allegro Barbaro kiállítást, ami bőségesen meghaladta a várakozásokat, ráadásul több embert vonzott, mint a három Nyolcak kiállítás (Pécsen, Budapesten és Bécsben) együttvéve.

Hetvenes éveinek vége felé közeledve is fiatalos hévvel dolgozik, könyveket ír, kiállításokat gondol ki és nyit meg, kutatásokat ösztönöz a francia művészettörténeti élet élő legendája, Pierre Rosenberg. Elmaradhatatlan piros sáljával a nyakában minden fontos párizsi és nemzetközi művészeti eseményen feltűnik a képzőművészet tudományos kutatását és széles körű megismertetését élethivatásul választó úriember, aki művészettörténészek generációinak gondolkodását, pályáját határozza meg évtizedek óta.

A párizsi Allegro Barbaro kiállítás látogatottsága pillanatokon belül eléri a 60 ezret. Ennek örömére most álljon itt a Musée d'Orsay igazgatójával készült interjúnk, amelyből kiderül, hogy Guy Cogeval kamaszkora óta rajong Bartókért, és nem ez a tárlat az első "magyarbarát" gesztusa: még montreáli múzeumigazgatóként Giorgio Vasari művét juttatta vissza a Szépművészeti Múzeumnak.

Egy BMW 320i Turbo parkol a párizsi modern művészeti múzeum előcsarnokában, bepöttyözve az amerikai pop-pápa, Roy Lichtenstein által - a különös műtárgy része a művész retrospektív kiállításának, de azok által is megcsodálható, akik nem vennének jegyet a kiállításra.
A BMW Art Car Projectje 1975-ben indult, elsőként Calder csinosított egy versenyautót, Lichtenstein a sorban harmadikként következett 1977-ben, közvetlenül Warhol előtt. A tervezés és kivitelezés fázisairól fotók is tanúskodnak, így látható, hogy a művész maga is aktívan részt vett a minták elhelyezésében, az autó pedig futott, mégpedig a Le Mans-i 24 órás futamon, tehát nem feltétlenül kiállítási darabnak szánták a megrendelők. (Az egyelőre utolsót Jeff Koons díszítette 2010-ben.)

Ezekben a hetekben Párizsban Bartóknak és a magyar modernistáknak olyan konkurensekkel kellene felvenni a harcot, mint Roy Lichtenstein, Hieronymus Bosch,Félix Valloton, Georges Braque és Frida Kahlo. De csak kellene, hiszen a párizsi közönség lehetőleg mindenhová elmegy, minden kiállítást megnéz: ahová vasárnap este 9-kor be lehet jutni, ott még egy ilyen késői órában is beáll a sorba.