Nagyjából huszonöt éve értesült a hazai közvélemény a ma Seuso-kincsnek nevezett leletegyüttes amerikai felbukkanásáról, a régész szakma korábban, náluk előbb csak a bűnüldözők, bár akkor még csak illegális kincskeresők utáni nyomázásról volt szó - filmbe illő történet az egész. Ma múzeumszakmai ügy, klasszika-archeológiai és művészettörténeti kutatások tárgya, kurátori feladat, és bárki számára megtekinthető.

Komoly szenzációnak ígérkezik a művész, tanár, szervező és kurátor augusztus 5-én nyíló és közel egy évig látogatható kiállítása.

Különleges kiállítás nyílt a Ludwig Múzeumban, mely Király Tamásra, a 2013-ban elhunyt tervezőre emlékezik. Különleges, mert a főszereplőről igen keveset tud meg a látogató, és mert először van lehetőség a hagyatékban fennmaradt ruhaszobrokat kiállításon látni, így a kontextus révén máris műtárggyá váltak.

Igazán nem természetes egy olyan intézménynek a születése és gyarapodása, amelyiknek minden műtárgya az intézménytől több ezer kilométer távolságból származik. Éppen ezért különösen érdekes a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum centenáriumi kiállítása, hiszen lényegében a szerzés, gyarapodás stációit veszi sorra, végig utalva arra a politikai és társadalmi környezetre, amelyikben mindez lehetséges volt, rendszerenként egészen különböző módokon és módszerekkel.

Visszatérünk régi szokásunkhoz, és - Toulouse-Lautrec, Picasso, Frida Kahlo után - ismét megnézzük, hogy az aktuális budapesti nemzetközi kiállítás művészének halhatatlanságához hogyan járult hozzá a filmipar. Vagy éppen ő a filmiparéhoz.

David Bowie 1969 júniusában vette fel a stúdióban a képzeletbeli Tom asztronauta űrbeli útját megéneklő Space Oddity című dalát, Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmje ihletésében, napokkal az Apollo 11 holdraszállása előtt. Borítóként pedig Victor Vasarely egyik sorozatából választott lapot. A két nagyhatalomnak a világűr (és valójában a világ) meghódításáért folytatott harca nemcsak a hadiipar fejlődésén lendített nagyot, de a kultúra minden területe a hatása alá került, a filmtől az irodalomig, a poptól az avantgárdig. Vasarely népszerűségében pedig kiemelten fontos szerepet játszott, hogy ráérzett minderre, a világ pedig őrá.

A horvátok megértették, hogy (az egyébként szerb, de horvátországi születésű) Tesla neve ma olyan brand, amelyikből országimázst lehet építeni (bár van nekik egyéb lehetőségük is, bőven), és hozzá is láttak egy vándorkiállítás megtervezéséhez, amelyik kihasználja a téma adta lehetőségeket: csillog, villog, látványos és elvarázsol.

A gasztronómia mint művészet, hagyomány és muzeológiai feladat – a téma sokrétű megközelítésével foglalkozik a MúzeumCafé 71. száma.

A hazai és külföldi múzeumi bisztrók és éttermek világába Sümegi Noémi vezeti be olvasóinkat, Németh István írásában a „nagy zabálás” ábrázolásait tekinti át a németalföldi festészetben. Három hazai brandmúzeum történetét és kiállítását mutatják be a lap szerzői: a Zwack Unicumét (Gréczi Emőke), a Dreherét (Berényi Marianna) és a Törleyét (Hamvay Péter). Basics Beatrix a magyar arisztokrácia ebédlőjébe invitálja az olvasót, Szilágyi Judit Déry Tiborék vendéglátói szokásait eleveníti fel, az egykori házvezetőnő jegyzetei alapján. Sári Zsolt a Skanzen kiállított és használatba vett „konyháiról”, Zay Orsolya a történeti főzésekről, Kerényi-Nagy Viktor a bormúzeumok ideális kiállításairól, Rátonyi Gábor Tamás a hajdani rákospalotai kisvendéglőkről ír, Juhász Sándor pedig a „vendéglátós” Glück Frigyes műgyűjteményét mutatja be.

Két interjú is kapcsolódik a lapszám tematikájához: Saly Noémivel Karácsony Ágnes beszélgetett a kávéházi kultúráról, Szikra Renáta pedig Mucsi Emesével és Szalipszki Judittal készített interjút a kortárs művészet és a gasztronómia kapcsolatáról.

A Szemle rovatban Saly Noémi Gellért 100 könyvéről (Karácsony Ágnes), a kétkötetes Szilágyi János György-monográfiáról (Péntek Orsolya) és Sedlmayr Krisztina A modern háztartás születésecímű munkájáról (Berényi Marianna) lehet olvasni.

Rostás Péter megható nekrológban búcsúzik Dávid Ferenctől. Regős Csilla Wes Anderson bécsi kurátori kiállításán szerzett tapasztalatait foglalta össze a MúzeumCafé számára, Odler Zsolt pedig az aszódi múzeum egyik különleges gyűjteménycsoportjára hívja fel a figyelmet.

A Híreket és a Kalendáriumot Magyar Katalin szerkesztette, a lapszám portréfotóit Szesztay Csanád készítette. A lapterv, címlapján egy Michelin-csillagos múzeumi falat fotójának felhasználásával, Pintér Józsefnek köszönhető.

(Illusztráció: Szesztay Csanád)

Mindössze 12, legfeljebb 13 éves lehetett a kis Michelangelo Buonarroti, amikor azt az Ülő férfi című rajzot készítette, amelyik a Szépművészeti Múzeum jelenleg látható kiállításán szerepel, írta meg a napokban a brit The Telegraph című lap. Már ezen a rajzon is látható az a tehetség, amivel később - többek között - a Dávid-szobrot vagy a Sixtus-kápolna freskóját alkotta, véelekdik a cikk szerzője.

Hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításai egyre jobban építenek az egyes írók, költők kapcsán felmerülő sztereotípiákra, azért nem a múzeum ítélendő el, egyszerűen a kevesebb olvasás, és pláne a klasszikusok kevesebb olvasása miatt hívószavak mentén lehet csak megszólítani a látogatót. Aztán ha betér, gazdagabb tartalommal találkozik, ezzel pedig mindenki jó jár. A Csáth Géza halálának 100. évfordulója apropóján megrendezett kiállítás egy függőség, egy összeomlás története, közben pedig kiderül, hogy a főszereplő nagyobb zseni volt annál, mint amit elképzelni lehet róla.