Ma már csak történelem a nagy múzeumok műtárgybírálati szolgáltatása, előbb a Magyar Nemzeti Galéria hagyott fel ezzel, majd a Szépművészeti Múzeum is. Az első – BÁV-on kívüli, tehát nem állami – festményárverések 1988-ban indultak, a piac nyitása földrengésszerűen rázta meg a leginkább érintett múzeumok, művészettörténészek munkáját. Ezért is lett vége néhány évvel később a „lepapírozásnak”, „legalériázásnak”: pár ezer forintért (talán 5 ezer volt az ára a kilencvenes évek közepén) olyan bizonyítványt lehetett kapni ezektől az intézményektől, amelyek a semmiből milliós értékűre emeltek műtárgyakat vagy fordítva. Ez persze visszaélésekhez vezetett, és nem volt éppen korrekt a kevés állami fizetésért dolgozó művészettörténészekkel szemben, hogy ilyen anyagi érdekeket szolgáljanak vagy halálos ítéletet hozzanak (hamisnak ítéljenek) a piacon horribilis összegekért gazdát cserélő képekről.
1988 a fellendülés és rácsodálkozás éve volt, a Műgyűjtők Galéria robbantott, a BÁV igyekezett felzárkózni, naponta újabb és újabb gyűjtők bukkantak elő, évente több ezer, addig pincében, padláson őrzött képpel. Az itt látható videó, amelyen Bereczky Loránd akkori főigazgató nyilatkozik, az erre adott természet reakciót dokumentálja: az MNG kész segíteni a gyűjtőknek, adatszolgáltatással és műtárgybírálattal.
De ahogy fent említettük, ez ma már csak történelem.