A lappangó műalkotások hollétének felderítésére indította útjára a Nyolcak kiállítás kurátori csapata a "Wanted" kiállításokat és listákat, meglehetős sikerrel, azóta a szakma más szereplői is előszeretettel kőrözik az egyes életművek hiányzó darabjait. Most Derkovitson a sor.

A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 2012-ben beolvadt a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-be, és míg nemrégiben be is költözött a MANK szentendrei székhelyére, tetemes, 550 folyóméternyi iratanyaga a Magyar Nemzeti Galéria Adattárába került.

Az év második felében egy Rembrandt-kiállítással búcsúzik a Szépművészeti Múzeum, jövőre - a felújítás idejére - a gyűjtemény egy része a Magyar Nemzeti Galériába költözik, 2015-ben egy nagyszabású Erdély-, 2016-ban pedig egy El Greco kiállítás várja a látogatókat a Budavári Palotában.

A következő hétre két programot is ajánlunk: a Szépművészeti Múzeum csütörtöki Múzeum+Tánc estjén és a vasárnapi Bálint Endre finisszázson (MNG) is beszélgetünk vendégeinkkel.

Ma művészt vagy kiállítást eladni mítoszépítés nélkül lehetetlen. Derkovits esetében nincsenek kétségek, hiszen az ő mítoszát számosan építették és rombolták a halála óta eltelt nyolcvan évben, a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása pedig nyomokban rá is játszik, míg az alkalomra megjelent kötet inkább, cáfolni, elemezni és megérteni próbája.

Mravik László semmilyen szempontból sem a hagyományos művészettörténészi pályát járta be, holott úgy indult: a reneszánsz festészet kutatójaként a téma avatott szakértői (ma már legendái) fogadták el - és maguk közé - az egyetemen és első munkahelyén, a Szépművészeti Múzeumban.

A Magyar Nemzeti Bank e célra félretett 30 milliárd forintos tőkéje nélkül is képes kincsekkel gyarapodni egy múzeum, kiváltképp ha egy önzetlen műgyűjtő egy kiállítás láttán úgy dönt, hogy az évtizedek óta őrzött műtárgyat a közgyűjteménynek ajándékozza. Így került Ámos Imrének egy eddig ismeretlen vázlatfüzete Varga Bálint András bécsi zenei kiadó és koncertszervező jóvoltából a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe.

ÉLŐ MÚZEUMCAFÉ 52., 2014. FEBRUÁR 13., CSÜTÖRTÖK, 18:00 ÓRA, MAGYAR NEMZETI GALÉRIA
„A hatvanas években fellazult tételben fogalmazódott meg a világ. / Kafkában, Sartre-ban és távoli bölcsekben csodálta meg önnönmagát” – énekelte Cseh Tamás a Kádár-kornak arról a „köztes” évtizedéről, amelynek képzőművészete természetesen fontos fejezete a Nemzeti Galéria Lépésváltás című új állandó kiállításának is. Beszélgetésünk helyszíne az ekkor készült munkákat felvonultató terem lesz, témája mindaz, amit ott a falakon látunk – és persze sok minden más is abból a korból, amit éppen nem –, a megszólalók pedig a kor művészetének mai kutatói, illetve a még ma is élő egyetlen művész, akinek munkája szerepel ebben a kiállításrészben.
 

A beszélgetés résztvevői: Petrányi Zsolt művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének vezetője, a kiállítás kurátora, Szeifert Judit művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa, Rieder Gábor művészettörténész, a Flash Art Hungary főszerkesztője és Molnár Sándor festő- és szobrászművész. A beszélgetést Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője vezeti.

Folytatódik és már az ötvenkettediknél tart az Élő MúzeumCafék sorozata. Legközelebb holnap, azaz február 13-án este találkozunk a farsangi Múzeum+ rendezvényen, a Magyar Nemzeti Galériában, téma a Lépésváltás című új jelenkori állandó kiállítás.

Kocsis Zoltán a Magya Nemzeti Galériában Kurtág György Hommage á Bálint Endre című művét játszotta. Aki lemaradt róla, itt megtekintheti, és még többet megtudhat - egy rögtönzött tárlatvezetés közben - a zongoraművész-karmesternek a képzőművészethez való viszonyáról. Íme a videó!