Néhány éve még azt gondoltuk, hogy elvész az emlékezetből (a magyar színház és a művészet történetébe pedig be sem kerül) az a különleges néhány év, amikor a Bábszínház műhelyében progresszív képzőművészek tervezték és kivitelezték az előadások díszleteit, bábfiguráit és plakátjait, azaz egyszerűen meghatározták az intézmény arculatát, a hivatalos kiállítóterekből kirekesztve, a megélhetésért, mégis lelkesen és tehetségesen, képességeik legjavát nyújtva. Szerencsére kiderült, hogy a Bábszínház jelentős tárgyi anyaggal rendelkezik a korszakról, a vonatkozó alkotásokat pedig hozzá tudja rendelni a korszakot alaposan ismerő kurátor. A Tiltottak menedéke kiállítás a Képzőművészeti Egyetemen minden tekintetben egyedülálló tárlat.

Pár hete nyílt, az ünnepek alatt Bécs egyik legnépszerűbb programja volt, és május végéig még látható: a Holdra szállás 50. évfordulója alkalmából rendeztek látványos, okos és szórakoztató kiállítást a Természettörténeti Múzeumban.

A folyóirat 74. száma arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen múzeumi jelenléte lehetséges a mesének, milyen szerepet játszik az irodalmi és történeti hagyományban, hogyan működik múzeumpedagógiai eszközként.

Megszokhattuk, hogy művészeti múzeumaink (MNG, Fővárosi Képtár, Ferenczy Múzeum stb.) rendszeresen foglalkoznak 20. századi festők, szobrászok túlélési stratégiáival, bemutatnak rendszereken átívelő életműveket, olyan életpályákat, ahol a művésznek ellenszélben, mellőzöttként, belső emigrációban kellett megélnie, alkotnia, a pálya során többször is újrakezdenie, felépítenie önmagát. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása egy különleges személyiséget mutat be, aki nem volt művész, sem politikai személyiség, sem közéleti figura, élete és életműve mégis szimbóluma lehet az erőnek, a tehetségnek, az életrevalóságnak, és akinek révén bemutatható, hogyan működött a szocialista évtizedek elitjének világa. Mit jelentett kiragyogni a szürkeségből, kinek járt alanyi jogon az igényesség és mit jelentett az erőfeszítés a luxusért? Rotschild Klára a divat nagyasszonya volt, akinek lehet, hogy több érzéke volt az önmenedzseléshez, mint a tervezéshez, de ez akkor, úgy tűnik, mindenhez elég volt.

Az ICOM szeptemberi kiotói kongresszusán végül nem szavazták meg az új, az intézmények társadalmi szerepvállalására nagyobb hangsúlyt fektető definíciót, de le sem szavazták - a döntést egy másik időpontra és fórumra hagyták a résztvevők. A vita egyik résztvevője (a szervezet Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, Varga Benedek, az MNM főigazgatója) mellett Toronyi Zsuzsannával, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatójával és György Péter egyetemi tanárral beszélgetett Frazon Zsófia etnográfus (Néprajzi Múzeum) az ICOM MNB és a MúzeumCafé közös programján október 25-én.

A londoni National Gallery programját húzta keresztül a döntés, mely szerint október vége helyett (leghamarabb) januárban lép ki Nagy-Britannia az Unióból. Az átállás ugyanis jelentős fennakadásokat fog okozni a műtárgyak kölcsönzésében és szállításában, ezért a naptárban igyekeztek elkerülni a kilépés körüli napokat. A Gauguin-portré kiállítást biztosan érinti az új határidő.

Városi múzeumok, a városok mint múzeumok - ez a központi témája a MúzeumCafé 73. számának.

Egy olyan időszakról beszélünk, amikor pár hónap alatt kifordult a világ a négy sarkából, összeomlott az addig öröknek hitt rend, és mindenki újra bízni kezdett a szebb jövőben. Kevés példa volt a történelemben arra, hogy ennyi millió ember egyszerre volt optimista és érzett szolidaritást több millió másik idegen iránt. Ez volt 1989. Az év talán legfelemelőbb heteit augusztus végén, szeptember elején élhettük át, mi, akik korunknál fogva már figyelhettük a híreket. A zugligeti remény hőseire emlékezik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Nemzeti Múzeum közös kiállítása a múzeumban.

A magyar múzeumi világ legendáira emlékezik a MúzeumCafé folyóirat idei első, dupla száma.

A Ludwig Múzeum változatos programokkal ünnepli 30. születésnapját, az év folyamán gyakorlatilag az intézmény működésének teljes története, tevékenységének teljes keresztmetszete megjelenik, a dokumentumokkal felidézett kiállításoktól a látogatót alkotásra ösztönző múzeumpedagógián át a Velencei Biennálé magyar pavilonjának itt gyűjtött anyagáig. Lapunk korábban több szempontból is írt a múzeum megalapításának fordulatokban gazdag történetéről, de most érdemes egy kicsit feleleveníteni, hogy került a Ludwig Budapestre.