Mit kezdenek a múzeumok és az emlékezet a divat, a fogyasztás, a populáris színház, zene, irodalom és képzőművészet megőrzésével és feldolgozásával? A "könnyű" műfajról komolyan gondolkodik a MúzeumCafé 79. száma.

A pandémia miatt elmaradt Múzeumok Majálisa helyett a Múzeumi ReStarton került sor a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület által adományozott AZ ÉV MÚZEUMA 2020 és AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2020 elismerések átadására. Az évente odaítélt kitüntetések idén megújultak: több kategóriában hirdettek nyerteseket, és az önálló jelentkezés mellett elsősorban jelölés alapján lehetett részt venni a megmérettetésben. Újdonság, hogy AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA címre most először a határon túli, magyar vonatkozású gyűjteménnyel rendelkező múzeumok is pályázhattak.

Igazán közhely ma már, hogy a fotográfia története igen szegény lenne a magyar alkotók nélkül, és még az a kijelentés is megállja a helyét, hogy a magyar fotográfusnők nélkül. Besnyő Éva pályája és életműve egymagában szimbolizálja mindazt, amit a szociofotó, a fényképezés mint a női emancipáció egyik lehetősége és művészként a tudatformálás jelent.

Az egyes országok nyitnak és csuknak, enyhítenek vagy szigorítanak az aktuális számok alapján, ám úgy tűnik, hogy hosszabb távon elmaradnak a látogatók a múzeumokból, függetlenül attól, hogy egy adott állam milyen óvintézkedés mellett engedi megnyitni az intézményeket. A legfrissebb példa Anglia.

The Crown - II. Erzsébet életrajzi sorozata a Netflix egyik legnézettebb programja, három évada látható, további kettő készül, ezzel kihúzzák - majdnem - napjainkig a brit királynő (és birodalma) élettörténetét. Aki ismeri a sorozatot, tudja, hogy időnként kellemetlen, elhallgatott epizódok is előkerülnek a királyi család életéből - a harmadik évadban egy egész (az első) rész koncentrál Sir Anthony Bluntra, a királyi gyűjtemény kurátorára, nem véletlenül.

,

Másnak nyaralóhely, egy kulturális folyóirat számára számtalan kutatási témát kínál: a MúzeumCafé 78. számában megjelent írások térben és időben is "körbejárják" a Balatont.

Ha valaki igazi mid-century hangulatra vágyik, jusson el Bécsbe, az iparművészeti múzeum (MAK) kiállítására, ahol egy rendkívüli magángyűjtemény tárgyainak látványában gyönyörködhet. A tárlaton 300 tárgy szerepel a bécsi galerista, Georg Kargl (1955-2018) bakelit-gyűjteményéből.

Az ötven évvel ezelőtti helyzetképet remekül reprezentáló fővárosi múzeumi kiállítási programfüzet néhány tárlatról részletesebb leírást is közöl. Így megtudható, hogy olyan festmények szerepeltek az MNG Új szerzemények kiállításán, amelyek meglétét a múzeumban ma már evidensnek tekintjük, és hogy a Közlekedési Múzeum Utasellátó kiállítása egy kortárs vállalat propagandája volt, nem pedig egy nosztalgiatárlat, mint amilyen a Vendéglátóipari Múzeumé volt nemrégiben.

Vajon ki emlékszik még arra, hogy létezett programfüzete a budapesti múzeumoknak, hogy Zuglóban működött a Gábor Andor Emlékmúzeum, hogy az MNG 1970-es nyári programja egy bizonyos Gera Gyula kiállítása volt még a Kossuth téren, és hogy Kína Múzeumnak hívták azt az intézményt, amit ma Ráth György villaként emlegetünk?

A Pittsburh-i Carnegie Museum of Natural History munkatársai állatos viccekkel szereztek több millió lájkot a TikTokon a múzeum számára, nyilvánvalóan elsősorban a tizenéves korosztály körében. Ez csak egyetlen példa arra, hogyan "vadásszák" a közönséget az intézmények a közösségi oldalakon. Kreativitásnak vagy infantilizálódásnak tekintsük, amikor felkent kutatók az influenszerek útját próbálják járni?