Igazán közhely ma már, hogy a fotográfia története igen szegény lenne a magyar alkotók nélkül, és még az a kijelentés is megállja a helyét, hogy a magyar fotográfusnők nélkül. Besnyő Éva pályája és életműve egymagában szimbolizálja mindazt, amit a szociofotó, a fényképezés mint a női emancipáció egyik lehetősége és művészként a tudatformálás jelent.

Az egyes országok nyitnak és csuknak, enyhítenek vagy szigorítanak az aktuális számok alapján, ám úgy tűnik, hogy hosszabb távon elmaradnak a látogatók a múzeumokból, függetlenül attól, hogy egy adott állam milyen óvintézkedés mellett engedi megnyitni az intézményeket. A legfrissebb példa Anglia.

The Crown - II. Erzsébet életrajzi sorozata a Netflix egyik legnézettebb programja, három évada látható, további kettő készül, ezzel kihúzzák - majdnem - napjainkig a brit királynő (és birodalma) élettörténetét. Aki ismeri a sorozatot, tudja, hogy időnként kellemetlen, elhallgatott epizódok is előkerülnek a királyi család életéből - a harmadik évadban egy egész (az első) rész koncentrál Sir Anthony Bluntra, a királyi gyűjtemény kurátorára, nem véletlenül.

,

Másnak nyaralóhely, egy kulturális folyóirat számára számtalan kutatási témát kínál: a MúzeumCafé 78. számában megjelent írások térben és időben is "körbejárják" a Balatont.

Ha valaki igazi mid-century hangulatra vágyik, jusson el Bécsbe, az iparművészeti múzeum (MAK) kiállítására, ahol egy rendkívüli magángyűjtemény tárgyainak látványában gyönyörködhet. A tárlaton 300 tárgy szerepel a bécsi galerista, Georg Kargl (1955-2018) bakelit-gyűjteményéből.

Az ötven évvel ezelőtti helyzetképet remekül reprezentáló fővárosi múzeumi kiállítási programfüzet néhány tárlatról részletesebb leírást is közöl. Így megtudható, hogy olyan festmények szerepeltek az MNG Új szerzemények kiállításán, amelyek meglétét a múzeumban ma már evidensnek tekintjük, és hogy a Közlekedési Múzeum Utasellátó kiállítása egy kortárs vállalat propagandája volt, nem pedig egy nosztalgiatárlat, mint amilyen a Vendéglátóipari Múzeumé volt nemrégiben.

Vajon ki emlékszik még arra, hogy létezett programfüzete a budapesti múzeumoknak, hogy Zuglóban működött a Gábor Andor Emlékmúzeum, hogy az MNG 1970-es nyári programja egy bizonyos Gera Gyula kiállítása volt még a Kossuth téren, és hogy Kína Múzeumnak hívták azt az intézményt, amit ma Ráth György villaként emlegetünk?

A Pittsburh-i Carnegie Museum of Natural History munkatársai állatos viccekkel szereztek több millió lájkot a TikTokon a múzeum számára, nyilvánvalóan elsősorban a tizenéves korosztály körében. Ez csak egyetlen példa arra, hogyan "vadásszák" a közönséget az intézmények a közösségi oldalakon. Kreativitásnak vagy infantilizálódásnak tekintsük, amikor felkent kutatók az influenszerek útját próbálják járni?

Minden múzeum újraírja éves programját, és jó, ha csak a 2020-as terveket írta felül a járványidőszak. Hogy miként reagálnak az intézmények, korábbi írásunkban külföldi példákkal illusztráltuk. Hogy a hazai múzeumok miként, azt a napokban magunk is láthatjuk. A Szépművészeti Múzeum az egyik lehetséges forgatókönyvet hajtja végre: saját gyűjteményből épít időszaki kiállítást. A Dürer kora igazán féltett kincseket tár a látogató elé.

Mit hagyott a jelenkorra a történelem és mit a múzeumtörténet, hogyan gyűjtjük, őrizzük és dolgozzuk fel művészek, adományozók, múzeumi elődök örökségét, tárgyi és szellemi hagyatékát?