"Először van alkalma a magyar tárlatlátogatónak arra, hogy az orosz-szovjet avantgárd művészetét a maga teljességében Budapesten tanulmányozza" - írta Néray Katalin a Műcsarnokban 1987 novemberében nyílt Művészet és forradalom című kiállítás katalógusának bevezetőjében. Akkor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hetvenedik évfordulója alkalmából nyílt tárlat, 2016 januárjában pedig az adja az apropóját, hogy a Jekatyerinburgi Szépművészeti Galéria negyven művet elhoz a Magyar Nemzeti Galériába.

Az ősz egyik legjobban várt kiállítása nyílik október 9-én a Ludwig Múzeumban, a Ludwig Goes Pop eddig több mint 11 ezer jelentkezőt számlál a legnagyobb közösségi oldalon, ami egészen rendkívüli érdeklődésről tesz tanúbizonyságot. Az MNG legutóbbi Múzeum+ estjén is a pop volt a téma, a Ludwigtól függetlenül, de kapcsolódva is hozzá. De hogy mi is tulajdonképpen a pop art és mi nem, miért nehezíti a definíciót az érintett művészeink sokszínűsége, arról a kiállítás három kurátora és a galéria Jelenkori gyűjteményének vezetője beszélt lapunk programján.

1992. március 20-án nyílt meg az Artpool Művészetkutató Központ a Liszt Ferenc tér 10. szám alatti, első emeleti lakásban. A Galántai György és Klaniczay Júlia vezette intézmény önmagát az avantgárd művészet archívumaként meghatározva kezdte meg (pontosabban folytathatta végre hivatalos keretek között az 1979 óta a lakásukon már több mint egy évtizede végzett) tevékenységét: a művészetek új formáinak keresését, művészeti események, kiállítások szervezését, mindezen tevékenységek dokumentálását, és végül, de nem utolsósorban az egyre jelentősebbé váló művészeti archívum felhasználhatóságának, kutathatóságának megteremtését. Az előbb illegális, majd "hivatalossá" lett Artpool számos kiállítást, művészeti akciót, művészettörténeti előadást, illetve egyéb művészeti eseményt szervezett és rendezett, kiadványokat jelentetett meg, és archívumai révén nem egy tudományos munka megszületéséhez nyújtott jelentős segítséget. Előzményeit, múltját és jelenét vázolja fel az alábbi kettős portré.

Abból, ahogy Sasvári Edit, a Kassák Múzeum igazgatója a másfél éve neki ítélt MúzeumCafé díj kapcsán kifejtette, hogy milyen múzeumot képzel el és milyen eszközökkel kívánja az életművet feltárni és bemutatni, már lehetett tudni, hogy nem hagyományos műtárgycentrikus tárlatokban gondolkodik, hanem az avantgárd bemutatásának új formáit keresi. Elmondta azt is, hogy Kassák életművét a történeti modernizmus és a társadalomtörténet kontextusába kívánja helyezni, és ebben a vezérfonal Kassák szerkesztői tevékenysége lehet, amely mindkét megközelítésből érvényes mondanivalóval szolgál. A Jelzés a világba című kiállítás kiválóan igazolja, hogy Sasvári Edit betartja a szavát.

A pártfőtitkár 1987 szilveszterén kereste fel a Műcsarnok Művészet és forradalom című kiállítását, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 70. évfordulója alkalmából rendeztek. A művészeti téren kétségkívül egyszerűen gondolkodó Kádár a szájbarágós szocreál helyett egy igazi klasszikus avantgárd kiállítással szembesült. Ám addigra már feladta…

Rockenbauer Zoltán kötete, az Apacs művészet úgy indul, akár egy Dan Brown regény: egy hölgy holttestét találják meg, aki az előző este két férfival távozott egy kiállításról. Ezt követően kiderül, hogy ez a hölgy mélyebb kapcsolatban állt az akkori (1910 körüli) szellemi elit több tagjával, a kiállítás a Nyolcaké volt, ahol aznap este Bartók muzsikált. Aztán nem egy krimi folytatódik, hanem egy alapos, de nem kevésbé lebilincselő tanulmány a magyar szellemi modernizmus számos műfajáról és rétegéről, ahol mindenki hatott mindenkire, mindenki kapcsolatban állt mindenkivel, olyan volt ez a világ, mint egy intellektuális szappanopera.

Stuart Little kisegérnek köszönhetően ma már kétségkívül Berény Róbert a legismertebb magyar képzőművész a világon˟, de ne feledkezzünk meg a sokáig legismertebbről, Moholy-Nagy Lászlóról, akinek a berlini Bauhaus Archiv szentel kiállítást, és bizony ez is nagy dolog.

Jó hír annak, aki lemaradt, és annak is, aki szeretné újranézni az elmúlt hetek két Élő MúzeumCafé programját: a Szépművészeti Múzeumban a szépség értékének megállapításáról, a Magyar Nemzeti Galériában az első avantgárd filmkísérletekről beszélgettünk a téma avatott szakértőivel.

Szeptember 18-án a Szépművészeti Múzeumban beszélgetünk a műtárgyról mint luxusról, október 5-én pedig a Magyar Nemzeti Galériában az első kísérleti filmekről. Az előbbi program egy Múzeum+ esemény, a második egy finisszázs keretében zajlik.

Az ember, aki azt mondta, hogy a művészetnek vége, felhagyott a festészettel, nekiállt versenyszerűen sakkozni, közben pedig használati tárgyakat emel műalkotásokká, hogy ezzel zárójelbe tegye a műalkotás fogalmát, nos, ő egyszer csak úgy dönt, barátai alkotásaiba fektet és elkezd velük kereskedni. Hogyan lett a Magyar Nemzeti Galéria most nyílt Dada-kiállításán látható Marcel Duchamp-ból rövid időre műtárgynepper?